Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

* Bialovszky Pálné régimódi, pedáns háziasszony volt. Amit a lakásból nyárára szolgálaton kívüli állapotba helyezett, azt úgy elcsomagolta, kipreparálta és bebugyolálta, mint egy múmiát, amelyet az örökkévalóság számára akarnak megőrizni. A szalon redőnyei le voltak eresztve, Julisnak tehát meg kellett gyújtania a villanyt. Erős naftalinszag terjengett a szobában. A bútorokat fehér áthuzatok borították, a képeli a falon fehér vászonnal - alatta újságpapírral - voltak beburkolva, fehér vászonba volt csomagolva és bevarrva számtalan kis asztalüámpa és minden egyes szobor és szobrocska, a mennyezetről pedig - ugyancsak fehér vászonba bugyolálva - úgy lógott alá a nagy kristálycsillár, mint egy hatalmas jégkúp a dobsinai jégbarlangban. Nem volt egyetlen berendezési tárgy sem, amely csupaszon maradhatott volna az augusztusi hőségben. Julis csak egy pillantást vetett a szalonra, aztán a szomszédos úriszobába nyitott be. Ide voltak elraktározva a lakás szőnyegei: összegöngyölítve, ugyancsak fehér vászonba varrva, úgy feküdtek itt sorjában egymás mellett, mint a hentesboltban a hurkák; alul a hosszú, vastag tekercsek, a nagy perzsák, fölöttük a vékonyabb, kis szmirna és bokharai szőnyegek. Julis megállt előttük. Egy darabig nézegette őket, aztán hirtelen szája elé kapta kezét. - Szűz Máriám - mondta hangosan, és minden tagja reszketett -, már megint hiányzik egy! Egy darabig még állva maradt, aztán hirtelen megfordult, és kirohant a szobából. Az ágyára vetette magát, kis szőke fejét a vánkosok közé fúrta, és fuldokolva sírt. * Amikor György úrfi este tizenegy óra felé hazatért, és saját kulcsával benyitott az előszobaajtón, a fehér fal mentén, a besütő holdvilágban azonnal megpillantotta a tulipános ládán kuporgó kis alakot. Ez az ajtónyitásra sem mozdult meg, úgy látszik, mélyen elnyomta az álom. György úrfi meggyújtotta a villanyt. A kis cseléd azonnal felébredt, és riadt pillantást vetett az előtte álló férfira. - Hát te mit csinálsz itt? - kérdezte György úrfi, s önkéntelenül elmosolyodott. - Elégett az ágyad? Julis lesütötte a szemét. - Nem égett el - mondta. - Nagyobb baj történt, úrfi! György arca elkomorodott.