Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

- Micsoda? - Beszélni szeretnék az úrfival! - mondta Julis, s még mindig nem nézett fel a földről. A fiatalember türelmetlen mozdulatot tett, az arca még jobban elsötétedett. - Mit akarsz már megint? - mondta. - Gyere be a szobámba, ha beszélni akarsz! Fáradt vagyok! Előreindult, de amikor a szobájába ért s hátrafordult, megállapította, hogy Julis csak az ebédlőig követte. A nagy ebédlőasztal mellett állt, s kezével az asztal lapjának támaszkodva, mozdulatlanul bámult az arcába. - Hát miért nem jössz már be? - kérdezte idegesen. - Nem megyek be, úrfi! - mondta Julis, s erélyesen megrázta fejét. - Itt tessék velem beszélni az ebédlőben! Csend lett. - Mit akarsz? - kérdezte egy idő múlva György, és az ajtóhoz lépett. - Megint hiányzik egy szőnyeg az úriszobából, György úrfi! - mondta Julis csendesen, s az arca hirtelen lángba borult. György nem felelt rögtön. - Megint hiányzik egy szőnyeg? ... - ismételte gépiesen. - Nem hiszem! Julis arca még pirosabb lett. - Fel van nekem írva, hogy hány szőnyeg van! - mondta. - A nagyságos asszony mindent felírt, és ideadta a cédulát. Amikor két hete észrevettem, hogy az első eltűnt... - Jól van! - morogta György. - Tudom már! Szóval megint hiányzik egy szőnyeg! S miről akarsz velem most beszélni? A kis cseléd felvetette fejét, s rimánkodó tekintetet vetett a fiatalemberre. - Ne tessék engem többé moziba küldeni! - mondta könyörögve. - Ne tessék többé elküldeni hazulról, mert én nem megyek el, ha agyonver is a fiatalúr! György elnevette magát. De nevetése olyan kényszeredetten hangzott, hogy a kis cseléd szégyenében lesütötte a szemét, s elpirult. - Ne félj, nem verlek agyon, Julis! - mondta, miközben cigarettára gyújtott, s leült az ebédlőasztal mellé. - De most felelj egy kérdésemre! Mi közöd van neked tulajdonképp ahhoz, ha én ... a saját lakásomból elviszek valamit? A tieid azok a szőnyegek? Julis nem válaszolt. - Felelj! - mondta György. - A tieid azok a szőnyegek? - Nem - mondta Julis. - De akkor miért tetszik engem moziba küldeni? - Annak semmi köze a szőnyeghez! - morogta György. Julis megint nem felelt, az előbb még lángvörös arcából hirtelen kifutott a vér.