Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

volt, szeme alatt mély karikák ültek, a halántéka beesett, de a szívében az a csendes nyugalom honolt, amilyen a sikeres műtét után vigasztalja s erősíti a beteget. Nem, nem szabad, gondolta, hogy Erzsit most bármilyen sérelem érje. Ha a múltban, tapasztalatlan lányszívével hibát követett el, már százszorosan megbűnhődött érte, s nekem nincs jogom felelősségre vonni. Úgy van, nincs jogom, mert velem szemben csak akkor vétkezett, amikor elhallgatta előlem múltját, de ezért a hazugságért is csak én vagyok felelős, ebbe is csak én kergettem bele szívtelen, ostoba, állati féltékenységemmel. Amióta engem ismer, csak engem szeret... s most azért tegyem tönkre az életét... s az én életemet is, mert nem engem ismert meg elsőnek? A hideg ablaküveghez szorította zúgó fejét. Pontosan tudta ugyan, hogy mi a teendője, s hogy sorsa is, kötelessége is felesége mellé szólítja, azt is tudta, hogy véghez fogja vinni elhatározását, de a szívében ütött seb még mondhatatlan kínokkal gyötörte. Szegény Elli, gondolta, s fáradtan elmosolyodott. Drága, kis kölyök! Nem sokat gondolkodott, amikor arról volt szó, hogy megmentse a nővérét! Nem szabad, hogy kár érje, Jancsi is meg fogja tudni az igazságot! Csak már látnám őket! Gödre érve, rögtön bezárkózott Erzsivel a szobába. De már egy félóra múlva behívta Ellit is. Maga mellé ültette a lányt, s megfogta a kezét. - Ide figyelj, kis húgom! - mondta. - Arról, ami történt, ma este beszélünk utoljára az életben. A sógorod vagyok, s tudod, hogy szeretíek, tehát nyilván nem veszed rossz néven, ha beleszólok az életedbe. Erzsivel már közöltem azt az elhatározásomat, hogy a fiadnak - akit egyébként már meglátogattam a hűvösvölgyi Frommer penzióban - hivatalosan s nyilvánosan, a világ előtt is ő lesz az anyja. Erzsi már asszony, neki már nem árthat, de egyébként is, rajtam kívül az égvilágon senkinek semmi köze hozzá, mit csinált leány korában, te azonban ... te felelősséggel tartozol majd egyszer annak, aki hozzád köti az életét, és én nem akarom, hogy ... hogy ilyen hendikeppel indulj neki az útnak! Erzsi és én örökbe fogadjuk Lacit ... úgy, mintha valóban Erzsi volna az anyja! A lányra nézett, a szája körül egy kis mosoly lebegett. - Szerencsére Bóbis Jancsin kívül senki sem tudja - folytatta egy idő múlva -, hogy te vagy az anyja. Jancsi pedig nem fogja terjeszteni, van rá oka! - Még egyszer rámosolygott Ellire. - Aki tud a dologról, az mind azt