Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

hiszi, hogy Erzsié a gyerek, még a dajkája is, akivel hosszabb ideig beszélgettem ... Lujzának hívják, ugye ... még az is abban a tévhitben van, hogy Erzsi az anyja! Olyan jóságos, megértő mosoly ült az arcán, hogy a két nővér most már megértette, hogy ... tudja az igazságot. - Ördöngös ügyesen csináltátok a dolgot - folytatta, s a kedves, csipkelődő mosoly tovább fénylett az arcán -, még az anyakönyvi hivatalnak is túljártatok az eszén, azok is úgy tudják, hogy Vojtik Erzsébet az anya, sőt még a klinikán is, ahol Laci a világra jött, Vojtik Erzsébet néven szerepel az a hölgy, aki a világra hozta. Nem lesz tehát nehéz dolgunk, ugye Bizsukám, elhitetni a világgal, hogy Laci a te fiad ... s most már az enyém is! Remek egy kölyök, szívesen vállalom! Erzsi szótlanul megfogta az ura kezét. A szemében olyan boldogság csillogott, amilyent megérni csak kevés embernek adatott meg életében. Sándor elfordította fejét. - Egyébként egy kis meglepetés is van számodra - mondta egy idő múlva, egy kissé rekedt hangon. - Szereted a meglepetéseket, ugye, szívem? A mellényzsebébe nyúlt, és egy gyémántgyűrűt húzott ki belőle. - A Városház utcai zálogházban akadt rá a rendőrség - mondta. - Ma délelőtt váltottam ki, mindössze ezer pengő volt rajta. Elég olcsón úsztuk meg a dolgot!