Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

Erzsi engedelmesen felkelt, s visszaült az asztalhoz, de semmi könyörgéssel nem lehetett rávenni arra, hogy délután elkísérje az urát Gödre. Nem tiltakozott ugyan többé, nem is sírt már, szótlanul végighallgatta férje részletesen megindokolt magyarázatát arról, hogy miért vette meg a házat, s hogy milyen felfrissülés és erőgyűjtési lehetőség lesz ezután mindkettőjük számára, hogy évenként két vagy három hét helyett két vagy három hónapot nyaralhatnak, mivel Gödről be lehet járni az irodába, s estére ismét visszamenni ... mindezt csendesen meghallgatta, de amikor az ura védőbeszéde végeztével megkérdezte, hogy hát kikíséri-e most Gödre, makacsul megrázta a fejét. - Nem megyek! - mondta, felkelt, és kiment a szobából. A kirándulást tehát el kell halasztani, gondolta dr. Jáky-Rácz Sándor rosszkedvűen. Holnapra, vagy holnaputánra Erzsi csak elszánja magát. * Alighogy az ura kitette a lábát a házból, sietve felöltözött, taxit hívatott, s a Nyugatihoz vitette magát. - Egy másodosztályú jegyet Gödre! - mondta a pénztárnál. Alsógödön szállt ki. Az állomásról a part felé vezető úton ment, aztán bekanyarodott egy kertes villákkal szegélyezett mellékutcába, amely Felsőgöd felé vezetett. Levette a kalapját, a Duna felől húzó, friss tavaszi szél homlokába fújta szénfeketén csillogó haját. A villák nagy része még lehúzott redőnyökkel várt a nyaralási idényre, de a kertek nem vártak; mézédes orgonaillat cukrozta a víz leheletétől friss levegőt. A fiatalasszony gyors, határozott léptekkel járt, hóna alá szorítva retiküljét. Az utca végén egy földszintes ház előtt állt meg. Bent a kertben egy fekete, hosszú szoknyás puli vészesen ugatott. Erzsi benyitott a kertajtón. - Mackó!... ne ugass! - mondta csendesen. Hangja hallatára a kutya azonnal elhallgatott, s farkát csóválva a fiatalaszszonyhoz fordult. Ez lehajolt, s kesztyűs kezével megsimogatta dörgölődző fejét. - Ma nem hoztam semmit, Mackó! - mondta. - Majd máskor, kis kutyám! Engedj most az utamra! Megkerülte a házat, s a túlsó oldalon bekopogott egy üvegajtón, amelyhez két lépcső vezetett fel. Nem várta be a feleletet, rögtön lenyomta a kilincset. Egy konyhába nyitott be, amelyben egy tiszta arcú, ősz hajú asszony krumplit hámozott. - Lujza! Már megint írt! - mondta Erzsi reszkető hangon. Az öregasszony leemelte térdéről a kosarat, amelybe a krumplihéjat hullatta, s az asztalra áhította.