Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

- Mikor? - kérdezte. - Tegnap kaptam meg a levelet. Csend lett a kis kunyhóban. - Pedig a szavát vettem - mondta az öregasszony, s köténye sarkával egy könnyet törült ki a szeméből -, a szavát vettem, hogy békén hagyja Erzsike kisasszonyt. De kedden megint részegen jött haza! - Most nincs itthon? - kérdezte a fiatalasszony. Az öregasszony némán intett a fejével. A tűzhelyen egy fazék türelmetlenül rotyogott, a fedele alól vékonyan szivárgott a gőz. - Mennyit kér? - kérdezte az öregasszony. - Ötven pengőt! - Uramisten! - Lujza összecsapta a kezét. - Ötven pengőt! Hogy nem sül ki a szeme! Nem tudom már, mihez kezdjek vele, Erzsike kisasszony! A szememet kisírom, de minden hiába! Erzsi leült az öregasszony mellé. - Nem bírom tovább, Lujza! - mondta kétségbeesetten, s az asszony vallanak hajtotta fejét. - Nem bírom sem pénzzel, sem ideggel! Most már nem múlik el hét, hogy ne kapnék tőle levelet! A háztartási pénzből már nem tudok többet elvenni, hisz oly drágaság van, Lujza, s ami régi holmim volt, azt már mind eladtam! Amúgy is attól félek, hogy az uram egyszer észreveszi, hogy eltűntek a régi ruháim. A múltkor már kérdezte, miért nem veszem fel soha a vékony, szürke kosztümömet, tudod, azt, amelyben megismert... Az öregasszony szótlanul bólogatott. - Emlékszem - mondta. - Abban az esztendőben csmáltatta a kisasszony, amikor megismerkedett az ügyvéd úrral. Jaj be keservesen megdolgozott érte, hogy összehozza azt a pénzt! Erzsi hirtelen szembefordult az öregasszonnyal. - Idehallgass, Lujza! - mondta. - Találj ki most valamit, különben végem van! Sándor tegnap itt, Gödön vett egy házat, s azt akarja, hogy már a jövő héten költözzünk ki. Nekem nem szólt előzőleg, ma délben mondta el, amikor már megvette, s persze hallani sem akar róla, hogy megint túladjon rajta. Rosszul lettem délben, amikor közölte velem! - Házat vett Gödön? - ismételte az öregasszony értetlenül, s riadt arcát Erzsi felé fordította. - Hát nem érted! - kiáltotta ez, s az ideges türelmetlenségtől könnybe lábadt a szeme. - Vett egy villát, egy faházat, valahol a parton, s azt akarja, hogy ezentúl minden évben tavasztól őszig itt lakjunk Gödön. Akkor pedig Miska előbb-utóbb találkozni fog itt velem, s attól a perctől kezdve nem lesz többé egy nyugodt pillanatom ...