Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

A fiatalasszony csodálkozó tekintetet vetett az urára. - Hova? - kérdezte. - Az irodába? Sándor mosolyogva ingatta fejét. - Nem éppen az irodába! - mondta. - Majd meglátod! Fél négyre készülj el, öt perccel fél négy után indulunk. A ház előtt taxiba ültek, de Erzsi csak akkor értette meg, hogy a férje hova viszi, amikor a kocsi a Nádor utca 14. szám, háziorvosuk lakása előtt állt meg. Úgy el volt képedve, hogy tiltakozni is alig bírt, s csak ijedten hápogott, mint egy megrémült kiskacsa. Az ura még napokkal később is jóízűen elnevette magát, ha felidézte a fiatalasszony bájosan megrökönyödött arcát. De az orvos semmi szervi bajt nem talált. Megállapította, amit ilyenkor megállapítani szokás, hogy a fiatalasszony nem tudni, miért, ideges kimerültségben szenved, egy receptet írt neki, amelynek vegyi hatása a szervezetre annyi, mint a cukros vízé, s azzal bocsátotta el, hogy pihenjen, táplálkozzék, és szívjon friss levegőt. Ezek után barátságosan megpaskolta a fiatalasszony arcát s a férj hátát, majd útjára bocsátotta mind a kettőt. - Hát kellett ez neked? - mondta Erzsi, s nevetve nézett az ura hirtelen elsavanyodott arcába. Sándor valóságos angyal, de egyben a székesfőváros, vagy mondjuk, legalább is a székesfőváros V. kerületének legféltékenyebb férje; még azt is rossz néven veszi, ha öreg háziorvosuk nem kimondottan orvosi célzattal nyúl feleségéhez, például, ha megpaskolja az arcát. A vér rögtön a fejébe száll, ha más is észreveszi, hogy a felesége nő. Pedig akadtak mindig szép számmal, akik észrevették. - Ezzel az emberrel végeztem - dohogta, amikor kiértek a lépcsőházba.- Ezt már legföljebb a temetőben fogom meglátogatni! Erzsi édesdeden nevetett; az ura hónapok óta nem hallotta ilyen felszabadultan, szívből jövően kacagni. De jókedve hamar elpárolgott, a nevetés szép piros színe lefoszlott arcáról, s mire az ura irodája előtt elbúcsúztak, szája fölött ismét megjelent az a vékony kesernyés ránc, amely néhány hónappal ezelőtt telepedett édes arcocskájára. Igen, sok bajt okozott már neki az ura féltékenysége, amelyről csak a fiatalasszony tudta, hogy mennyire indokolatlan ... mert csak ő tudta, hogy mennyire feltétel nélkül, milyen végzetesen szereti az urát. Sok bajt okozott, sok bajt okoz! * Egy hét múlva az ügyvéd titokzatosan somolygó arccal ült le az ebédhez. - Meglepetésem van számodra - mondta, miután kikanalazta a levest. - Orvoshoz viszel? - kérdezte Erzsi aggódva.