Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

- Nem mondtam el! - Elli szomorúan elmosolyodott. Bevallom, egy pillanatig arra gondoltam, hogy megtakarítom neked ezt a kínos pillanatot, de aztán... Csengettek. Elli engedte be az írógépvállalat tisztviselőjét. Tóni is felkelt, eléje ment. - Iszonyúan restellem, uram - mondta -, de a gép még mindig nincs meg! Ma egész délelőtt hajszoltam azt a barátomat, akinek... Tessék helyet foglalni! A tisztviselő leült. - Rendkívül kínos dolog számomra - mondta -, de meg kell kérnem ... utasításom van rá ... hogy közölje velem annak az úrnak a nevét és a címét ... - Kérem! - Tóni a feleségére nézett, s látta, hogy ez elsápad. - Halinka Gyula újságíró, Népszínház utca 2. A hivatalnok feljegyezte a címet. - Ennek az úrnak a lakásán van a gép? - kérdezte. - A lakásán nincs, ott megnéztem - mondta Tóni. - Lehet, hogy elvitte a szerkesztőségbe, vagy magával vitte riportra. Ma délelőtt Nagytétényben járt, oda is kiutaztam utána, de már nem találtam ott. Meghagytam a szerkesztőségben, hogy azonnal keressen fel, ha visszaérkezik, a lakásán is hagytam üzenetet. Többet nem tehetek, uram! Ma délelőtt beteget jelentettem az irodában is, csak hogy felhajszoljam a gépet. A tisztviselő egy ideig hallgatott. - Nem lett volna szabad kölcsönadnia a gépet - mondta egy idő múlva csendesen - Tetszik tudni, hányszor pórul jártunk már ezekkel a kölcsöngépekkel! A múlt hónapban kénytelenek voltunk három bérlőnk ellen bűnvádi feljelentést tenni! - Miért? - kérdezte Tóni. - Mert zálogba tették a gépeinket - mondta a tisztviselő. - Nem tetszik tehát rossz néven venni, ha felkeresem ezt a barátját... Elli hirtelen felkelt, és kiment a szobából. Alighogy betette maga mögött az ajtót, újra csengettek. Az előszobából halk sikoltás hallatszott. Mi történt már megint, gondolta Tóni elkínzottan. Egy pillanatra csend támadt, a nyitott ablakon át felhallatszott a Krisztina körúti villamos csengetése. Úristen, mondta Tóni halkan, amikor kinyílt az ajtó. Halinka lépett be a szobába, kócosan, kissé gyűrött arccal és vidáman csillogó szemekkel. A kezében az írógépet tartotta. - Itt a géped, öregem! - harsogta! - A felöltőddel viszont baj van, azt valahol elhagytam, de majd megtaláljuk. Fiatalasszony, adjon egy pohár snapszot! Mi az, már megint nem lehet leülni nálatok?