Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

Mire Falus mögött becsukódott az ajtó, Elli hirtelen felugrott a székről, átölelte Halinka nyakát és összevissza csókolta a meglepett újságírót. - Hát ezt hogy csináltad? - kérdezte, s boldog arcocskája olyan piros lett, mint az érett ribizli. - Mi meg már attól féltünk, hogy a Dunába vesztél! - Kis híja, hogy be nem fordultam, olyan részeg voltam - közölte Halinka. - Attól józanodtam ki, hogy megtaláltam a zálogcédulát a felöltő zsebében. Mindjárt eszembe jutott, hogy a rekamiét elvitték a lakásotokból, s hogy Ellinek ki volt sírva a szeme a születésnapján, s minthogy tudtam, hogy a gép nem a tiétek, hát nyomban megvilágosodott előttem a helyzet: Tóninak erre kellett olyan sürgősen a pénz! Abban a pillanatban már indultam is vissza Pestre, hogy kiváltom a gépet, még a kabátot is elhagytam valahol sietségemben. - S a széket! - mondta Tóni vigyorogva. - Széket? Micsoda széket? - kérdezte Halinka. - Nem tudok semmiféle székről. - De a pénzt hol szerezted? - kiáltotta Elli. Halinka felháborodott tekintetet vetett rá. - Édes angyalom - dörmögte -, nem megmondtam az uradnak, hogy másnapra megszerzem a száz pengőt. Ha én pénzt ígérek valakinek, arra mérget lehet venni, hogy megkapja. Már a születésnapodon oda akartam adni, de aztán úgy teleszívtam magam, hogy elfelejtettem. - Jesszusom - mondta az asszonyka -, hát megint eladtál egy regényt? - Eladtam - morogta Halinka rosszkedvűen. - Csak még nem írtam meg! ... Hol van az a pohár barack? ... Azt tudjátok ugye, hogy ma itt alszom?