Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

írógéppel, nyomban pénztárrevíziót fog tartani, majd négyszemközt a szobájában meg fogja kérdezni tőle, hol a gép. Ha Tóni azt feleli, amit az írógépvállalatnak mondott, hogy egy barátjának adta kölcsön, Gerencsér megkérdezheti ennek a nevét és a címét. Ebben az esetben - minthogy nevet, címet nem tud mondani - azonnali jelentés megy a központba, s harmadnapra megkapja a felmondólevelet. De a jobbik esetben is - ha Gerencsér megelégszik a felvilágosítással, és nem firtatja tovább a dolgot - valószínűleg elveszik tőle a házipénztárt és személyi aktái egy soha jóvá nem tehető passzívával fognak gyarapodni. Kelemenné édes kis pongyolája alighanem az állásomba kerül, gondolta, s letörölte homlokáról az ideges izzadságot. Idejében más állás után kell néznem! Balog Pistának a Margit körúton volt a garzonlakása. Az ajtót a bejáróné nyitotta ki. - Igen, a nagyságos úr idehaza van! Szerencsére Balog Pista elég hamar kijózanodott. A fürdőszobába ment, hideg vízzel lemosta az arcát, aztán visszabújt az ágyba, és cigarettára gyújtott. Az éjszaka eseményeire is elég pontosan emlékezett. - Egyszóval a kabát Halinkánál maradt - állapította meg Tóni keserűen. - Nem találtatok semmit a zsebében? - Nem kerestünk! ... Miért, mi volt a zsebben? Megmondja Balognak? Egy pillanatig habozott. - Egy zálogcédula. - Szegény öregem - kiáltotta Pista -, hát ilyen bajban vagytok! Ne félj, a jövő héten megkapod tőlem az ötven pengőt. - A kabátra van szükségem! - morogta Tóni, s olyan ellenséges tekintetet vetett Balog Pistára, hogy ez hamarjában nem tudta, mit gondoljon - Hol a kabát? - A kabát? - ismételte Pista. - Az alighanem Kolozsvárott van! Éjjel fél egy felé mentek el Tóniéktól, mesélte Pista. Erre azért emlékszik pontosan, mert a Krisztina téri templom harangja épp fél egyet ütött. Mind a ketten részegek voltak, de Balog Pista soha úgy be nem rúgott még életében,, hogy ne tudott volna minden mozdulatáról. Összeölelkezve jöttek végig a Mészáros utcán, szorosan egymás mellett, hogy a kabát mindkettőjüket megvédje az eső ellen. A Krisztina téren a Tosca nagyáriáját énekelték, egy rendőr barátságosan megfenyegette őket az ujjával. Ekkor már elállt az eső, de oly jól érezték magukat a kabát alatt, hogy egyikük sem akart megválni tőle. Egy tizennégyes villamossal az Apponyi térig mentek. A villamos zsúfolva volt, a peronon álltak. Az Apponyi téren akartak átszállni egy kocsira, amely egyenesen a Keletihez viszi őket, de itt Halinka hirtelen kibújt a kabát alól, s vágtatva elindult a Belvárosi kávéház felé.