Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

Halinka Gyula - az a bizonyos híres előlegkérő regényíró, a Déli Hírlap rendőri rovatvezetője állított be, hóna alatt egy üveg barackkal, markában egy hatalmas csokorral és boldogságos jókedvvel szívében. Mit tagadjuk, Halinka úr részegen érkezett, s Tóni szomorúan állapította meg, hogy ezektől a vendégektől most már egyhamar nem fog megszabadulni. - Ma itt alszom - jelentette ki Halinka, mihelyt lerakodott. - A háziasszonyom kijelentette, nem enged be többé a lakásba, ha észreveszi, hogy ittam ... Mivel pedig én itt ma inni fogok ... - Fogsz? - kérdezte Tóni epésen. - S hol alszol majd, ha szabad kérdeznem? Hol alszunk mi? - A karosszékben, pupák! - felelte Halinka. - Mi az, hol az ágyatok? Lehetne valami vacsorát kapni? - Meddig akarsz itt maradni, fiam? - kérdezte Tóni szelíden. - Reggelig! - jelentette ki Halinka. - Reggel nyolcra riportra kell mennem Nagytétényre, de délre már visszajöhetek. Édes kis Elli, ugye megengedi, hogy ezután maguknál lakjak? E szavak hallatára Tóni habozás nélkül levetette magát a matracra, s álomra hajtotta fejét; végleg felhagyott azzal a reménnyel, hogy kiböjtöli vendégeit. Ellit sorsára bízza, határozta el, az asszony holnap reggel kedvére kialhatja magát, de neki reggel nyolcra irodában keU lennie. Minthogy halálosan fáradt volt, az asztal felől érkező erélyes hanghullámok ellenére hamarosan elnyomta az álom, s kisebb-nagyobb megszakításokkal egészségesen át is aludta az éjszakát. Néha arra ébredt, hogy Halinka a matrac előtt áll, és kinyújtott karral a „Talpra magyart!" szavalja, máskor Elli simogató kezének vagy gyöngyöző édes kacagásának érintésére ébredt, vagy pedig arra riadt fel, hogy Balog Pista és Halinka, egymást átölelve, a matrac előtt állnak, és kórusban elénekük fölötte Schuman bölcsődalát. „Schlaf Kindchen, schlaf!" - bömbölte Halinka, hogy még a kövek is felébredtek volna e biztatásra. Aztán egyszerre csend lett. Érezte, hogy egy vánkost nyomnak a feje alá, levetik a cipőjét, betakarják, egy meleg test simul hozzá. - Elmentek? - kérdezte félálomban. - El! - felelte Elli, édesdeden nevetve. - Elmentek, de hogyan! Aludj szívem! Reggel hétkor felébredt. Megmosakodott, felöltözött, egy csésze teát főzött, aztán felébresztette a feleségét. - Ide figyelj, aranyom! - mondta. - Fél kilencre áUítottam be az ébresztőórát. Kilenc órára menj le a zálogházba, váltsd ki a gépet, s vidd el Gerencsér és Bognárnak, Krisztina körút 42. Ha elfelejtenéd a számot, megtalálod a telefonkönyvben. El ne aludj, az istenért! - Hol van a zálogcédula? - mormogta EUi.