Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

- Semmi! - mondta Tóni. - Kiváltom a gépet, s te holnap reggel visszaviszed. S ha Gerencsér be is telefonál bátyjának az irodába, már nem tehetnek velem semmit, mert megvan a gép. * De a gép még nem volt meg! Tóni felrántotta a felöltőjét, fejébe nyomta a kalapot - künn zuhogott az eső -, de mire hat órára a szomszéd utcában levő zálogházba ért, az emberbaráti intézet már bezárta kapuit. Ellinek kell tehát holnap kiváltania a gépet! Most pedig gyerünk haza születésnapot ünnepelni, gondolta Tóni keserűen. Mire hazaért, az első gratuláns már a szobában állt, és csodálkozva nézegette a hencser üres helyét. - Leszakadt alattunk - magyarázta Elli vérpiros arccal -, s a kárpitoshoz kellett adni! így kezdődött a születésnapi ünnepség. Két fotőj s két konyhaszék állt a vendégek rendelkezésére, akik a hároméves hagyomány szerint délután hat és hét óra között állítottak be, virággal a kezükben, pokoli jókedvvel, semmiképp sem indokolt farkasétvággyal és emésztő szomjúsággal torkukban. Máskor Elli a konyhában rendezett be hideg büfét, felvágottal és maga sütötte tortákkal (az italt a vendégek maguk hozták), de ezúttal elmaradtak az előkészületek. - Tíz pengőnk maradt - súgta a fiatalasszony Tóni fülébe -, ugye szabad azzal bevásárolni? Leszaladok a fűszereshez, és egy perc alatt végzek. - Szaladj, fiam - mondta Tóni. - De mit eszel holnap? Ellinek könnyes lett a szeme. - Addig mulattasd a vendégeket! - súgta rimánkodó arccal, s megszorította az ura kezét. - Majd mulattatom őket - morogta a fiatal férj. Sovány mulatság lett. Azok közül, akiktől Tóni kölcsönkért, többen elmaradtak, Ferencziék nem jöttek el, Jenő is csak egy csokor virágot küldött, akik pedig eljöttek, azok is rosszul érezték magukat a félig üres szobában. Elli ugyan leterítette a matracot a földre, s elsőnek maga telepedett a közepére, de a hangulat nem akart felmelegedni, a háziúr észrevehetően morcos kedve is lehűtötte vendégeit, az asszonyka szemén pedig meglátszott, hogy sokat sírt aznap. Kilenc óra után a vendégek már szedelőzködni kezdtek. Tóni nem is nagyon marasztalta őket. Máskor éjfélig, sőt reggel 3-ig is maradtak az italosabb kedvűek, most pedig az egy Balog Pista kivételével, aki bújában egy kissé felöntött a garatra, valamennyien elmentek még kapuzárás előtt. Az ital nagyobb része megmaradt. Tóni tüntetően visszaszállította a két konyhaszéket a konyhába, de Balog Pista nem értette meg a gyöngéd célzást, s vitézül kitartott a posztján. S néhány perc múlva újabb csöngetés hallatszott.