Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

- Semmi! - mondta Tóni. - Kiváltom a gépet, s te holnap reggel visszavi­szed. S ha Gerencsér be is telefonál bátyjának az irodába, már nem tehetnek velem semmit, mert megvan a gép. * De a gép még nem volt meg! Tóni felrántotta a felöltőjét, fejébe nyomta a kalapot - künn zuhogott az eső -, de mire hat órára a szomszéd utcában levő zálogházba ért, az emberbaráti intézet már bezárta kapuit. Ellinek kell tehát holnap kiváltania a gépet! Most pedig gyerünk haza születésnapot ünnepelni, gondolta Tóni keserűen. Mire hazaért, az első gratuláns már a szobában állt, és csodálkozva néze­gette a hencser üres helyét. - Leszakadt alattunk - magyarázta Elli vérpiros arccal -, s a kárpitoshoz kellett adni! így kezdődött a születésnapi ünnepség. Két fotőj s két konyhaszék állt a vendégek rendelkezésére, akik a hároméves hagyomány szerint délután hat és hét óra között állítottak be, virággal a kezükben, pokoli jókedvvel, semmiképp sem indokolt farkasétvággyal és emésztő szomjúsággal torkukban. Máskor Elli a konyhában rendezett be hideg büfét, felvágottal és maga sütötte tortákkal (az italt a vendégek maguk hozták), de ezúttal elmaradtak az előkészületek. - Tíz pengőnk maradt - súgta a fiatalasszony Tóni fülébe -, ugye szabad azzal bevásárolni? Leszaladok a fűszereshez, és egy perc alatt végzek. - Szaladj, fiam - mondta Tóni. - De mit eszel holnap? Ellinek könnyes lett a szeme. - Addig mulattasd a vendégeket! - súgta ri­mánkodó arccal, s megszorította az ura kezét. - Majd mulattatom őket - morogta a fiatal férj. Sovány mulatság lett. Azok közül, akiktől Tóni kölcsönkért, többen elma­radtak, Ferencziék nem jöttek el, Jenő is csak egy csokor virágot küldött, akik pedig eljöttek, azok is rosszul érezték magukat a félig üres szobában. Elli ugyan leterítette a matracot a földre, s elsőnek maga telepedett a közepére, de a hangulat nem akart felmelegedni, a háziúr észrevehetően morcos kedve is lehűtötte vendégeit, az asszonyka szemén pedig meglátszott, hogy sokat sírt aznap. Kilenc óra után a vendégek már szedelőzködni kezdtek. Tóni nem is nagyon marasztalta őket. Máskor éjfélig, sőt reggel 3-ig is maradtak az italosabb kedvűek, most pedig az egy Balog Pista kivételével, aki bújában egy kissé felöntött a garatra, valamennyien elmentek még kapuzárás előtt. Az ital na­gyobb része megmaradt. Tóni tüntetően visszaszállította a két konyhaszéket a konyhába, de Balog Pista nem értette meg a gyöngéd célzást, s vitézül kitar­tott a posztján. S néhány perc múlva újabb csöngetés hallatszott.

Next

/
Thumbnails
Contents