Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

- Még mindig nem volt itt az ócskás! - mondta. - Pedig megígérte, hogy azonnal utánamjön, és mindjárt kocsit is hoz, hogy elszállíthassa. Az írógépestől sem jöttek még el! Úgy látszik, mind a ketten csak arra vártak, hogy Tóni hazajöjjön. Alig ültek le az asztalhoz, csöngettek, s az ócskás egy szállítómunkással együtt bevonult a lakásba. Hatvan pengőt ígért a hencserért, s némi alkudozás után hetvenet adott. Miközben a két ember az előszobában egy ponyvával letakarta a bútordarabot - mert odakinn zuhogott az eső -, és az előszobaajtó két kitárt szárnya között kicipelte a lépcsőházba, egy gumikabátos úr állt meg az ajtó előtt. - Úgy látszik, rosszkor jöttem! - mondta kedélyesen mosolyogva. - Nagyságos asszonyék hurcolkodnak? Megengedi, hogy bemutatkozzam ... Falus vagyok, a Gerencsér és Bognár cégtől. - Tessék beljebb fáradni! - mondta Elli elpirulva, s úgy szégyellte magát, hogy azt hitte, menten elájul. - Nem hurcolkodunk ... csak ki kell javítani ezt a rekamiét, mert összetört a rugója. A fiatalember nem felelt, Elli észrevette, hogy a hetven pengőt nézi, amelyet az ócskás az asztalra olvasott le, s amely még most is ott hevert. Ez mindent tud, gondolta, sarkon fordult, és szó nélkül kiszaladt a konyhába. - Sajnos, hiába fáradt, uram - mondta Tóni a tisztviselőnek. - A barátom, akinek kölcsönadtam... A hivatalnok nem várta meg, hogy befejezze a mondatot. - Értem - mondta. - Mikorra tudja uraságod megszerezni a gépet? - Most akartam érte menni - felelte Tóni. - Csak erre a ... kárpitosra kellett várnom ... - Értem - mondta újra a tisztviselő. - Nyilván holnap reggel személyesen be méltóztatik hozni az irodába? - Természetesen! - dadogta Tóni, s elvörösödött. - Ha megengedi, hogy tanácsot adjak, lehetőleg déli egy óráig - mondta még a tisztviselő az ajtóban. Tóni biccentett. Egy perc múlva Elli berohant a konyhából. - Tudod, mi történt? - kérdezte elfulladva. - Az ócskás még mindig a lépcsőházban csomagolja a rekamiénkat. Amikor ez az ember most kijött, látom ... nyitva volt a konyhaablak ... hogy megállt, s tudod, mit kérdez az ócskástól? - Nyilván azt, hogy mennyiért vette a hencsert? Elli leesett állal bámult Tónira. - Honnét tudod? - Mit kérdezed! - morogta Tóni ingerülten. - A pénz még az asztalon hevert, olyan adatszó volt a helyzet, hogy hülye, aki nem érti meg, hogy a fejünk alól adtuk el az ágyunkat. - S most mi lesz? - kérdezte Elli könnybe lábadt szemmel.