Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

- Zálogba adtad az írógépet? - kérdezte rekedten. Az ég áldjon meg, Elli... hisz az bérelt gép ... az nem a miénk, azt nem lehet zálogba tenni... - Látod, hogy lehet - felelte Elli nyugodtan. Ma megkapod a fizetésedet, gondoltam, hát kiválthatod, ha akarod, de engem többé nem látsz abban a pongyolában! - Mennyit adtak rá? - Keveset - mondta Elli. Száztíz pengőt! Azt hittem, többet adnak, egy ruhát is akartam venni, de arra már nem futotta. Csend lett a szobában. - Te szerencséden - szólalt meg Tóni végül is -, tudod, hogy ez sikkasztás? Elli nevetett. - Már miért volna sikkasztás? - mondta. Nem mindegy az annak a vállalatnak, hogy a zálogházban van-e a gépe, vagy mi koptatjuk, feltéve, hogy megfizetjük a bérleti díjat! Tóninak hirtelen fejébe szállt a vér. Ide figyelj - morogta -, ha a vállalatnak véletlenül tudomására jut, hogy a gépe zálogházban van, s följelent, legkevesebb három hónapra lecsuknak. Elli most már egy kissé megszeppent. - Hát akkor váltsd ki rögtön! mondta. - Miből? - ordította Tóni magából kikelve. Ebből a 34 pengőből, ami a fizetésemből megmaradt? Levonták az összes előlegeimet, fiam! - Hát akkor miért mondtad, hogy vegyek pongyolát? - kérdezte Elli bizonytalan hangon. Ebben a pillanatban csöngettek. Hát ez kicsoda? - kérdezte Tóni. A fiatalasszony felkelt, s kiment az előszobába. Amikor ismét megjelent az ajtóban, az arca fel volt dúlva, s olyan zavar tükröződött rajta, hogy Tóni attól tartott, rosszul lesz. Az írógépes vállalattól vannak itt - mondta fakó hangon. A következő pillanatban az ember a háta mögött már be is lépett a szobába. - Kézit csókolom - mondta - Gerencsér és Bognár, írógépvállalat. Egy perc az egész, nagyságos asszony, épp csak kitisztítom a gépet, tessék csak nyugodtan megebédelni! Tóni felállt. - A gépet? - mondta. Most nem tisztíthatja ki! Az ember kérdő tekintetet vetett rá. - Egy barátomnak adtam kölcsön - folytatta Tóni. Elli észrevette, hogy a hangja reszket. - Nem tudtam, hogy ... hogy maguk ma ... - Nem baj! - mondta a szerelő, s körülnézett a szobában - akkor majd holnap visszajövök, kézit csókolom, ugyanebben az időben! Néhány pillanatig még állva maradt az ajtóban, mintha feleletre várna, aztán szótlanul megfordult, s kiment. A következő percben becsapódott mögötte az előszobaajtó. Bent a szobában Tóni és Elli bárgyún, sápadt arccal meredt egymásra.