Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

Tóninak a fejébe szállt a vér. A szeme közé nézett az epés arcú, sovány, szemüveges embernek, akinek a homloka közepén egy szív alakú, kávébarna anyajegy éktelenkedett. - Az engedélye nélkül? - ismételte egy kissé ingerült hangon. Nem volt szokásban eddig. - Helyes - szakította félbe az osztályfőnök szenvtelen hangon -, tudomásul veszem felvilágosítását, hogy eddig nem volt szokásban. Ön pedig kérem, vegye tudomásul az új szokást, amely szerint a mai naptól kezdve elszámolási bonokat nem tarthat ellenjegyzésem nélkül a pénztárban. Még nem fejeztem be, Rácz úr! Kérem továbbá tudomásul venni, hogy a központ leiratban értesített engem, hogy további intézkedésig beszüntette az előlegeket, az urak, úgy látszik, visszaéltek ezzel a kedvezménnyel!... Egyébként a napokban pénztárrevíziót fogok tartani! De ez még hagyján! Ennyi is elég ugyan egy napra, hogy az embernek elkeserítse a kedvét, de Tóni előtte való este még a feleségével is csúnyán összekapott. Tóni fülig szerelmes a feleségébe és vice versa, tehát sokat veszekednek. Mind a ketten nagyon fiatalok, nagyon gyengédek egymáshoz, és csupa szeretetből és féltésből minduntalan összeröffennek. Tetszik tudni, milyen nehéz manapság megélni a fix fizetésű embernek abból a kis jövedelméből? Hogy minden fillér kiadásra néznie kell, leszokni a dohányzásról (ahogy Tóni leszokott), a szombat esti klubjárásról (amiről ugyancsak letett), gyalog járni az irodába, és havonként csak egyszer moziba, hogy kibérelhesse a 110 pengős lakást és elvehesse Elüt? Előtte való este a két fiatal galamb összeült - mint minden hó végén, hogy felállítsa a júniusi hónap költségvetését. Aprólékos, a legkisebb részletet is felölelő költségvetés volt, még a legjelentéktelenebb tételre is kiterjedt a figyelme. A baj ott kezdődött, amikor a havi ruházkodási tétel hovafordítására került a szó. Ruházkodásra előzetes megegyezés alapján 40 pengőt szántak, ebből kellett mindkettejüknek cipőt, ruhát, fehérneműt és kalapot venniök. Ennél a tételnél minden hónapban összevesztek - Kalapot kell venned - mondta Elli -, a régi maholnap már ki fog lyukadni. Harisnyára van szükséged, már nincs egy ép harisnyád! S azonkívül csináltass három inget! - Egy frakkot ne csináltassak télire, abból a negyven pengőből? - kérdezte Tóni epésen - és egy szüszkinnel bélelt téli kabátot? - Mi bajod van? - kérdezte Elli. Már megint kezded? Tóniből most egyszerre kitört a düh. - Mondd szívem, hülyének nézel engem - mondta vészjóslóan nyugodt hangon -, vagy stricinek? A múlt hónapban cipőt csináltattál nekem, áprilisban egy trencskót vettél, azelőtt nem tudom mit, neked pedig nincs egy szál. ruhád, amit felvehetnél.