Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

botlani és egy szalmaszálban megkapaszkodni - ha az embernek szerencséje van. * Rácz Antalnak - nevezzük röviden Tóninak - e napsütéses, ragyogó május 31-kén rossz napja volt. A Villamossági Rt. belvárosi fiókjában dolgozott öt év óta, s egyéb teendői mellett a fiók házipénztárát, az úgynevezett „kis kaszszát" is kezelte. Ezen a napon alighogy reggel beért az irodába, az osztályfőnök a szobájába kérette. Az osztályfőnök, dr. Gerencsér Imre, új ember volt. Kíméletlen, nyers személyisége miatt alárendeltjei nem szerették, a gépírókisasszonyok reszkettek tőle, Tóni utálta. Már az első napokban összeakasztották a tengelyt valamilyen jelentéktelen nézeteltérés kapcsán, amelyben természetesen a főnöknek volt igaza - s azóta némi feszültség jellemezte dr. Gerencsér és Tóni viszonyát. Már pedig nincs rosszabb dolog, mint úgy dolgozni hivatalban - ahol az ember tudvalevően élete nagyobb részét tölti -, hogy az ember hűvösen udvarias, ellenséges viszonyban van a főnökével, akitől előmenetele, boldogulása, végeredményben egész pályája függ. - Mennyi előlege van önnek? - kérdezte Gerencsér, miután Tóni udvarias meghajlással üdvözölte. - Kocsis - gondolta Tóni -, még csak nem is köszön vissza! Felháborodása annyival is indulatosabb volt, mert Gerencsér olyan kérdést pendített meg, amelyet Tóni egyáltalán nem kedvelt. - Háromszáz pengő előlegem van, doktor úr, hat havi levonásra - felelte. A felét már visszafizettem. - S mennyi elszámolaüan bonja van a házipénztárban? Tóni kissé ideges lett. - Nem tudom - mondta. Meg kellene néznem! - Nézze meg, kérem! Tóni sarkon fordult, és elindult az ajtó felé. Fölötte rosszul érezte magát, hisz pontosan tudta, hogy kerek 80 pengőről szóló bonja van a kis kasszában, olyan külön előlegféle, amelyet saját szakállára szokott engedélyezni magának hónap közben, elsején visszafizeti a fizetéséből, s már másodikától kezdve, nyolc—tíz napos időközökben újra felveszi. így szokás ez a házipénztárban, amióta az eszét tudja, senkinek eddig nem volt kifogása ellene, ezért a kis könnyebbségért vállalta el az ember a házipénztár kezelésének külön gondját és munkáját. Ebbe eddig még egyetlen főnöke sem ütötte bele az orrát. - Várjon, kérem! - hallatszott a háta mögött Gerencsér hangja. Majd megnézi később! Egyébként is nyüván fölösleges megnéznie Rácz úr, mert remélem, anélkül is tudja, mennyi az a pénz, amit engedelmem és ellenjegyzésem nélkül kivett!