Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

- Megverlek, Feri! - mondta mérgesen. - Hát nem látod, hogy ez kétéves levél! Honnét láthatta volna Feri, amikor a levélnek csak egyik kikandikáló csücskét pillantotta meg, s azon is megismerte Varga Péter keze írását! De egyébként is ... - Szóval, őrzöd Varga leveleit! - kérdezte, s még több vér tolult a fejébe. Holott azt mondtad nekem, hogy valamennyit elégetted! Salamon Ferit nem nagyon békítette ki a lánynak az az ünnepélyes kijelentése, hogy a muhipusztai ütközet óta így még nem aláztak meg nőt, sem az a fogadalma, hogy inkább rohadjon meg valamennyi krumpli és vöröshagyma a pincéjükben, mintsem, hogy ő még egyszer szóba álljon Salamon úrral. Ha Isten meghallgatja, a krumplinak és a vöröshagymának két perccel előbb el kellett volna kezdeni rothadni a pincében, mivel ez idő tájt Böske már vidáman csevegett vőlegényével, akit sikerült meggyőznie arról, hogy Varga Péter államrendőrségi fogalmazónak ez az egy levele csak feledékenységből kerülte el a tűzhalált, amely többi levelét megérdemelten sújtotta. - Ez is az én külön pechem! - gondolta Salamon Feri, nem tudni, hányadszor Böskével való ismeretsége óta - ez is az én külön pechem, hogy épp egy olyan lányba akadok bele, akinek vőlegénye van! - Más ember megismerkedik egy lánnyal, beleszeret, eljegyzi, feleségül veszi - neki azonban homloka verejtékével el kellett hódítania Böskét Varga Péter rendőrségi fogalmazó, egy bajuszos, nyalka állami közeg elől, aki halálosan szerette a lányt, nem akart belenyugodni vereségébe, s egy fél évig még igen erélyesen zavarta köreit. Igaz, hogy aztán visszavonult, mert Böske félreérthetedenül kiadta az útját, és Salamon Ferihez pártolt, de azért... Salamon peches embernek tartotta magát. Egyébként minden tekintetben normális észjárású és kedélyű, külsőre is jóvágású, becsületes, okos és szeretetre méltó pesti gyerek volt, de mint ahogy más embernek tyúkszeme, lúdtalpa vagy érzékeny mandulája van, Feri egy rögeszmével bajlódott: - azzal, hogy az Úristen kivételesen fekete pechhel verte meg. Az életben azokat a kisebb kellemeüenségeket, amelyeket más ember bosszankodva vagy nevetve, egy vállrándítással vagy káromkodással intéz el, ő mind erre a „salamoni" betegségre vezette vissza, az ő saját külön pechére. Iskolában a tanár mindig csak akkor hívta ki, ha kivételesen nem készült, torokgyulladást mindig csak karácsonyi vagy húsvéti szünidő alatt kapott, egy gazdag nagybátyja végrendeletéből kimaradt, mert az öregurat épp abban a pillanatban fogta el a végzetes szívgyengeség, amikor a diktálásban az ő nevéhez ért, ezzel szemben egy másik nagybátyja, akit Feri utált, de havi 10 pengővel volt kénytelen támogatni, már 92 éves, makkegészséges, és előreláthatólag bibliai kort fog megérni. Salamon december 24-én, karácsony napján született az egész ro-