Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

csikat már alig fűtötték, s a rosszul záró ablakon éles hegyi levegő húzott be. Plédjükbe burkolódzva, dideregve simultak egymáshoz. Böske a fiú vállára hajtotta fejét, így nézték a tiszta holdvilágban fürdő fenyőerdős, boszniai tájat, amelyben itt-ott kis hegyi folyók ezüstszalagjai kanyarogtak. De éjfél felé Böske annyira elálmosodott, hogy végigfeküdt az egyik pamlagon, kis úti párnáját a feje alá tette, magára borította az összes raktáron levő kabátokat, és egy szempillantás alatt elaludt. Bertók Pista cigarettázott, és a tájat nézte. Éjjel egy óra felé Zavidovicsba értek, egy kis állomásra, amely körülbelül feleúton fekszik Szarajevó és Mostar között. - Meddig áll itt a vonat? - kérdezte Bertók, az ablakon kihajolva a vagon előtt elsiető kalauztól. - Tíz percig! Bertók Pista kiszállt, hogy néhány lépést sétáljon; a lába már megmerevedett a hidegtől és a hosszú üléstől. Böskét természetesen nem költötte fel. Amikor ismét fel akart szállni a vonatra, egy magas férfi lépett eléje, és megemelte zöld tiroli lódenkalapját. Rövid, szürke bekecset viselt, alatta térdnadrágot és magas szárú csizmát. Sovány, kemény vonású arca volt, merészen ívelő, nagy sasorra, apró szürke szeme. - Bertók István úr? - kérdezte szerbül. A fiatal tisztviselő nem felelt rögtön. - Az vagyok - mondta aztán tétovázva. - Kihez van szerencsém? - Ön Budapestről jön? - Igen. A magas férfi kissé félrehajtotta bekecsét, amelynek belső szőrmebélésén egy kerek bronzérme csillogott, a jugoszláv címerrel. - Államrendőrség - mondta röviden. - Kérem az úüevelét! - és már meg is fogta a lépcsőn álló Bertók karját. Bertók most leszállt a lépcsőről, és elővette útlevelét. A detektív csak egy pillantást vetett az első oldalára, aztán zsebre vágta. - Lesz szíves velem fáradni! - mondta. - Hova? - Az állomásépületbe. - De uram - mondta a fiatal tisztviselő rekedten -, a vonat öt perc múlva elindul... - Ne vitatkozzék, kérem! Indulás! Bertók kihúzta a derekát, a vér a fejébe tódult. - Lesz szíves tisztességesebb hangon beszélni velem! - mondta csendesen, de igen nyomatékosan. - Üzletileg holnap reggel 9 órakor, ha törik, ha szakad, Vélje Gorciban kell lennem, s önt teszem felelőssé ...