Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

- Nem érdekel - felelte a detektív. - Ha valami panasza van, feljelenthet. Most pedig még egyszer felszólítom, hogy kövessen! - De felügyelő úr - kiáltotta Bertók - a poggyászom a vonaton van ... legalább az útitársnőmnek szólhassak ... A detektív a bekecse külső zsebéből egy sötétkéken csillogó kis browningot húzott elő, és Bertókra szegezte. - Gyerünk ... mozgás! - utasította szenvtelen hangon. A peronon alig volt ember, az állomásépület előtt pislákoló két-három gyenge villanylámpa pedig oly ritka fényt árasztott, hogy a kis jelenet teljesen észrevédenül játszódott le. Bertók még mindig nem indult el: mozdulatlanul állt a detektív előtt, és farkasszemet nézett vele. Ha nem utazhat tovább ezzel a vonattal, lekési az árverést! Hogy magyarázzam meg ennek a baromnak, gondolta, hogy mi forog kockán! A gondolatok villámsebességgel száguldottak agyában. Egy-két perc alatt döntenie kell! Legelőször az fordult meg fejében, hogy leüti a detektívet; árnyékban álltak, a villanylámpa fénye csak homályosan ért el hozzájuk, talán ... De a következő pillanatban már el is vetette ezt a gondolatot. Egy vasúti munkás épp a szomszédos vagon tengelyeit kalapálta, s olyan zajtalanul nem tudna végezni az emberrel, hogy valaki mégis észre ne vegye, hogy meg ne hallaná például az elvágódó test zuhanását! S akkor... A gondolatnak ez a kérdés-felelet játéka oly szélsebesen pergett le agyában, hogy három-négy másodperc sem telt még el, amióta a detektív kihúzta a revolvert, s Bertók máris határozott. Közel hajolt az emberhez. - Ezer dinárt kap, ha visszaadja az údevelemet s elenged! - súgta. A detektív arca meg sem moccant. Bertók nem várta be a feleletet. - Ötezer dinárt! - súgta. Tudta, hogy kár volna többet kínálnia, mert ha ennyiért nem teszi meg, akkor ama ritka példányok közé tartozik, akik itt megvesztegethetetlenek. - Indulás! - dörmögte a detektív, s fejével az állomásépület felé intett. - Nem engedi meg, hogy legalább az útitársnőmnek ... - Gyerünk már, mert baj lesz! - monnogta az ember, s olyan vad kifejezés ült kegyeden vonású gonosz arcára, hogy Bertók önkéntelenül hátralépett. Mi ez tulajdonképp, miért tartóztat le, gondolta, mialatt elindult az állomásépület felé! Minden vér hirtelen kitódult fejéből s a szívébe süllyedt, a lába elnehezedett, a karjai is megmerevedtek, halálos kétségbeesés fogta el. Mindennek vége van, nem lehet ott a holnapi árverésen! Arról nem is szólva, hogy vége a karrierjének, de a Drach cég is belepusztul... s mindez annak az átkozott gazembernek valamilyen otromba tévedése folytán! Mert Bertók abban egy pillanatig sem kételkedett, hogy csak valami tévedésről lehet szó.