Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

parancsára elkezdtek a szobában, az ágy alatt, a szekrények mógött(, satöbbi,) motozni, lemondóan legyintett kezével. - Hagyják abba - nyögte halkan. (Az ablakot is megvizsgálták—cz belülről duplán volt clrctoszdyc_^Jgy. teljesen kizárva annak lehetősége, hogy_j^z£üJL£i^^ meg. Még köridJ)eKüjxgyedórá^ A teljesen céltalan kutatás egyré^jOiSbanfokozta Kónya ingerültségét. S mikor) Majd, hogy Virág megkérdezte tőle, hogy továbbmenjenek(-e) most már ... vagy térjenek haza, oly értheteüen dühroham szállta meg, hogy Virág (ijedten hátratántorodott.) elsápadt. - Megőrült? - ordította -, minek továbbmenni, mikor most már úgyis minden hiába. A kocsis feleségével együtt az ajtóban állt, s pipájából pöfékelve, gúnyosan nézett a lassan hazafelé poroszkáló csapat után. Mikor (az) ez eltűnt, az aszszonyhoz fordult. - Elaludtál? - kérdezte röviden. De ez heves gesztusokkal védekezett. - Dehogy aludtam - mondta -, inkább egész idő alatt egy pillanatra se vettem le szememet az ajtóról. Az ember fölényes kézlegyintéssel válaszolt. S az asszonyt ez feldühítette. - Tán te aludtál el - vágta vissza élesen. - Az ablak belülről volt elreteszelve! - Én meg úgy féltem, hogy le se tudtam volna hunyni a szememet - volt a diskurzus vége. A tüzoltócsapat ezalatt lassan, kimerülve baktatott a város felé. S Virágnak saját bajain kívül újabb súlyos gondja támadt Kónya lelkiállapotát illetőleg. Mintha ez az utolsó esemény teljesen megtörte volna a már amúgy is ereje fogytán lévő embert, támasztani kellett, hogy el ne essék - az út egész első felében némán, zavarosan meredő tekintettel vonszolta lábait a porban. (- Soha többé,—ismételte egyre—most már soha többé.) Körülbelül egy órai mars után hirtelen megállt. - Fel kellett volna gyújtani a házat! - mondta, s Virágra nézett. Ez nem értette meg mindjárt. - Felgyújtani? - kérdezte. - Minek? De azután eszébe jutott. - Persze - mondta -, lehet, hogy még most is ott van! - De hát amúgy se engedték volna - nyugtatta meg önmagát. Hallgatva folytatták útjukat. (S Kónya viselkedése cgyrczavajtajjM-s éffchetetlenebbé vált. Virág komolyan aggoaottjmi^ A város közvetteríjíxizel^^ s az út szélére meredt féledQ^tescrrcTíoIzmTarccal.)