Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)
S hirtelen szakítva a társaság (általános) suttogó tónusával, nyersen kiabált rá a feleségére: - ... Menj(en) ki a tejért ... már idáig kozmásodik. - Az istenért - ijedt fel Virág, s szájára tette kezét. Kázmér úr undorodva rázta le magáról, s elfordult. Háta mögött rekedt, mély nyögés hallatszott. Kónya remegve támasztotta fejét a falnak. (Ez az egész jelenet tulajdonképpen csak két három percig tartott. két-három perc múlva, mi suttogó tanácskozásbaritejLef^-k^ részéről, Virág a sarokba hívta a kocsist. S ezmej^x&ërry^^ hogy Kónya szinte ájultan dülöng a széken : j^e^ész*^éTldmtott krétafehér arcából, feje, mintha a görcsj^ziiáT^de^o^áremegett, s a két kezével markolva kapaszkodott bele VfittgTcarjába.) - Be kell mennünk a szobába - mondta (cz utóbbi) Virág -, le kell fogni... itt a körözőlevél ... de hisz már megmutattam! A körszakáll bólintott. - Ha valami kárt szenvedne bútorban vagy egyébben ... majd megtérítjük ... De azt hiszem, az volna a legjobb, ha Ön bemenne és kihívni legkönnyebben tudjuk lefogni Mfrí^w-ffKrit^kk^r úgyis felébred az ajtónyitáotéi A kocsis rövid ideig gondolkodott. - Ugyan semmi közöm a dologhoz - mondta végre -, de azért megtehetem. - Még mindig nem bírta leküzdeni e társaság iránt érzett ellenszenvét. Határozott gyors léptekkel indult az ajtó felé. Ott megállt, néhány pillanatig, gondolkodott, azután kopogott. S rögtön a kopogás után kinyitotta az ajtót, s belépett a szobába. A következő pillanatban meglepett kiáltás hangzott belülről. S a körszakáll reszketve a csodálkozástól s felháborodástól, ismét megjelent a nagy szobában. - Hisz ez üres - kiáltotta -, üres! Egy szék dűlt recsegve a padlóra. - Tudtam ... tudtam ... Úristen! - ordította Kónya velőtrázó hangon, s előrerohant. Valamennyien betódultak a hálókamrába. De az olyan üres volt, mint szerző zsebe ez időkben általában. Két ágy állt csak az egyik fal mentén, a szemközti hosszfalnál egy szekrény s az utcai falnál egy szék és egy bádogmosdó. Az egyik ágyon rendedenül halomba hányva a kocsis fekete ruhája s fehérneműje hevert, s ez a körülmény keltette fel leginkább a gazda csodálkozását. - Meztelenül szökött meg! - kiáltotta. Nem tagadhatni, hogy ennek következtében némileg megnyugodott. Kónya halotthalványan(, lázasan) szaladgált fel-alá a szobában. Valami furcsán nyöszörgő, sipítozó hang szállt ki torkából. S mikor emberei Virág
