Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

- A gorilla! - motyogta, nagy erőlködéssel fojtva vissza kitörni készülő röhögését. De csakhamar elkomolyodott. - Kónya Miklós tanár vagyok - mutatkozott be rögtön egy sovány, alacsony ember. De energikus természet lehetett! - Ezt a négy embert vezesse kérem az ablak elé! - intézkedett. - Más kijárata ugye nincs a szobának? A kocsis hallgatva engedelmeskedett. Az asszony úgy látszik már elpletykálta az egészet - gondolta, s némileg bosszankodott, hogy nem lehetett tanúja az érdekes jelenetnek. Az embereket a lefüggönyözött ablak elé állította, azután lábujjhegyen visszatért a szobába. Ez addigra már tele volt fegyveres emberekkel. S ahogy egy pillantást vetett ki az országútra, meglepődve állapította meg, hogy egész háza körül van véve fénylő sisakú egyenruhás tűzoltókkal. - Teringettét - mondta, (s maga is megijedt.) Kónya a háttérben beszélt a feleségével. Még valaki állt mellettük s hevesen gesztikulált. Hozzájuk lépett. (Csodálkozva vette észre, hogy az előbb oly energikus tanárcmbcrnie3t halálsápadt, s az egész testében remeg. Arca szinte eltorzultszeffiem'eges tekintettel meredt maga elé. S hirtelen felkiáltott: ^^^^^ - Nem bírom, Virág - mondta -, nem bír^m<<nem merek bemenni! Megtántorodott, s lassan leereszjißectfa székre. S a hangja oly könyörgővé vált, mintha az életérőlIvjjlaa-'sza - Vigyázzojij^mfVírág - dadogta -, vigyázzon! AJco^sTS^égészen.el volt képedve. Negyven erős felfegyverzett ember egy fegyvertelen ellen ... s cldcora gyávaság!) - S ha szabad instálnom, miért akarják az urak elfogni? - kérdezte kissé türelmeüenül. Elvégre az ő vendégéről volt szó, az ő háza vendégéről, s abba neki is beleszólása van, hogy az ő portáján mit csinálnak, kit akarnak agyonverni... De alig méltatták feleletre. Virág egy (rövid gesztussal) elfogató parancsot tartott az orra elé, valami köröző levelet, fényképpel ellátva. - Hisz őrült! - ennyi volt egész megjegyzése. De erre a szóra valamennyien felelevenedtek. - Mit mondott? - kiáltott (fel) Virág. - Azt mondta ... azt üzente az uraknak - a kocsisnak démoni kedve kerekedett kissé alágyújtani e pökhendi, gyáva társaságnak - azt üzente, hogy nem várhat már tovább, s hogy holnap elkezdi, s hogy a pokol sem fogja megakadályozni benne. Szándékosan nagyolta az üzenetet, mert őszintén bosszankodott - saját magán tán legjobban, hogy minek is keveredett ebbe bele. Neki most már az istállóban kellene lennie, s még ezerféle más dolga is van.