Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Itthon

- Krumplit - mondta a gyerek behúzott nyakkal. - Húst is adtak? - Nem. A gyerek oldalt pislantott, hogy nem iramodhatna-e el, de az öreg a keskeny út közepén állt, s ha kinyújtja karját, jobbról is, balról is elkaphatja. Hátrafelé nem menekülhetett, mert ott a sövény zárta el útját. - Tessék elengedni! mondta siránkozó hangon. A nap forrón sütött a néptelen tájra. A házak redőnyei is le voltak eresztve, embert sehol nem lehetett látni a hegyoldalban kanyargó úton. A kertekben, mint elvarázsolt balerinák fehércsipkés szoknyában mozdulatlanul álltak a barackfák s nyilván az egyenletesen sütő nap egy újabb pengő ütemére vártak, hogy meginduljanak. - Krumplit adtak, szomorú eset? - ismételte az öreg egy percre megenyhülve. De apró, sárga szakállas arcát csakhamar újra elöntötte a düh. Felemelte botját. A gyerekek kezével rögtön eltakarta arcát. A bot lesújtott, de idejében félre tudott ugrani. Az öreg úgy elgyengül a haragtól, hogy másodszor már nem emelte fel karját. - Én már ezentúl csak koplaljak miattad, komisz kutya! - sipította elfúló hangon. - Tessék elengedni! - könyörgött a gyerek halkan. Az öreg előrehajolt. - A Svábhegyre menj, a Svábhegyre menj! - morogta rákvörös fejjel. Nem megmondtam, hogy a Svábhegyre menj koldulni! Én másszak fel a sánta öreg lábammal, amikor már négy éve dolgozok itt! A gyerek arcán vastag könnyek folytak végig. - A Svábhegyen nem lehet, bácsi - mondta -, ott minden ház ráccsal van körülkerítve és csengetni kell! - Csengetni? - ismételte az öreg. Újra felemelte botját. A gyerek félreugrott. - Ne merjen megütni - kiáltotta kétségbeesetten -, vagy megmondom a rendőrnek! Az öreg lesújtott, de megint nem találta el. Mind a ketten lihegtek. Az út kanyarodójánál egy ember tünt fel. - Itt maradsz - morogta az öreg. - Majd én jelentlek fel a rendőrnek, hogy az anyád koldulni küld. - Nem küld koldulni! - mondta a gyerek s farkasszemet nézett az Öreggel. Tudja jól, hogy beteg! - Hát én nem vagyok beteg? - mordult fel az öreg. Megvakarta szakállát, aztán hunyorogva felnézett az égre. - Mindjárt négy óra s még egy falatot sem ettem - panaszolta. - Neked legalább lakásod van! Az öregség az én legna-