Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)
Itthon
gyobb betegségem, komisz kutya, az az igazi betegség! Nekik legalább lakásuk van! - Maga hol lakik? - kérdezte Jóska. Úgy számított, hogy ha az úton közeledő ember melléjük ér s elhalad kettejük között, akkor jobb kéz felé kiugrik. Egy növényistállóban - mormogta az öreg. A gyerek kíváncsian felfigyelt. - Hol? - kérdezte. De Szűcs nem felelt. Újra felemelte botját, egy ideig elfeledkezve, nyitott szájjal maga elé meredt, aztán ütés helyett váratlanul vállára ejtette, mint egy puskát. - Mit mondasz! - kérdezte szórakozottan. - Az anyád beteg! Nincs is neked anyád! - Hazudik! - mondta a gyerek indulatosan. Az öreg nem sértődött meg. - Milyen volt az a krumpli - morogta - savanykás, tejfölös? A délutáni csendben már hallani lehetett a közeledő ember cipőjének csikorgását. A gyerek homlokáról csurgott a víz, lába is reszketett izgalmában. - Nekem miért nincs melegem? - kérdezte az öreg váratlanul. - Azért, mert nincs harisnyám! - Előreejtette fejét. - Mutasd, neked van? A gyerek felemelte lábát. - Komisz kutya! - dohogott az öreg. - Harisnyája is van! Mind a ketten hallgattak. A nap forrón sütött a völgykatlanba. - Jó volna egy kis bab - mondta az öreg -, puhára főve, cukrosán, jó sok liszttel! - Homloka hirtelen kivörösödött, mintha eszébe jutott volna valami, amit elfelejtett. - Miért nem felelsz? - sipította haragosan. A gyerek megrándult. - Mi tetszik? - kérdezte ijedten. - Milyen volt az a krumpli - ismételte az öreg - savanykás, tejfölös? Az úton közeledő férfi megállt egy ház előtt és váratlanul befordult a kapun. A gyerek szemét azonnal ellepte a könny, keze ökölbeszorult a tehetetlen dühtől. - Engedjen el! - kiáltotta magából kikelve. - Tejfölös volt, a kutyaúrmindenit! - Szomorú eset - morogta az öreg. Felemelte botját s a gyerek lábszárára vágott. De oly elfelejtkezve s gyöngécskén ütött, mintha csak szórakozottságból ejtette volna le a botot. A gyerek felsikoltott. - No erigy most! - mondta Szűcs jószívűen. - Majd megöregszel te is! Megfordult s lassan elcsoszogott. A férfi, aki az imént befordult a házba, újra kilépett a kapun s visszaindult abba az irányba, ahonnét jött. A Svábhegy felől terebélyes szürke felhő úszott fel az égre. Motorpuífogás hallatszott messziről. A gyerek lehajolt, egy kavicsot szedett fel az útról s a távozó öreg ember felé fordult. De mielőtt elhajíthatta volna, sírvafakadt és elejtette. A szúró napsütésen pontosan meg lehetett érezni, hogy zivatar készül.
