Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)
Knockout úr útijegyzete
önmagáért - önérzetből - űzetett, mint legtermészetesebb tevékenységfajta. A férfiak, de még a korzón, a Paseo de Grazián is, hanyagul öltözöttnek tűntek fel, borotválatlanok voltak, legalább is rosszul borotváltak, de a cipők gyémántként tündököltek. Knockout úr elhatározta, hogy akkor hát legyen, aláveti ő is magát a műveletnek. Letelepedett egy kávéházi székre, és szemét lecsukva kinyújtotta lábát a szembejövő áradatban. Tombolt körülötte a nagyváros forgataga, cifrábban, mint Párizsban. Knockout úr közben felfedezett a sokadalomban egy fiatal spanyol nőt, akivel kellemes viszonya támadott még a hajón, s akit éppen ezért örömmel üdvözölt volna újra, de a cipőpucoló már nem engedte meg számára a felemelkedést. A senorita tovaringott. A cipőpucoló tovább dolgozott. Mintha abból a városrészből származott volna, mely már a XXI. századot éli, ugyanis Knockout úr valami rettentő rántást érzett a lábán, és mielőtt ajkáról a fájdalom kiáltása felröppenhetett volna, tessék, mit tapasztalt: a buzgó cipőpucoló, őt meg se kérdve, lerántotta, letépte cipője sarkát, hogy heves kalapálással újat verjen a helyére, s ezért festéssel együtt a háromszoros díjat kérje. Knockout úr borúsan pillantott régi jó sarkai után, melyek elegáns röpíwel kötöttek ki a járdaszegély menti csatornavágatban; fájt neki a válás. Másnap, amikor megint jött a cipőpucolás, kénytelen volt spanyolul megszólalni, hogy a fiatalembert, aki már előrántotta fogóját, az újabb sarokcserétől visszarettentse. A szálloda viszont, ahol megszállt, részben mintha a korábban említett középkorban leiedzett volna. A bejárattól jobbra és balra hatalmas virágstandok álltak, iszonyatos sziromözön megdermedt hullámaiként, kezdve a Ramblastól - Knockout úr hajlékáig, közbül pedig ott csipogott, ugatott, vijjogott mindenféle állatfajta, se szeri, se száma hangfekvéseiknek: madarak, kutyák, majmok; de aranyhalakat és hüllőket is árultak, akár hajdanán, Kegyetlen Péter idejében. Ezen - úgy mondhatni - elméleti előkészületet követően Knockout úrnak igazából nagyon meg kellett volna döbbenie, ha a hotelnak melegvízszolgáltatása van, mi több, liftje, ha már nincs postakocsiló istállója, se öntöttvas gyertyatartó készlete, nem szólva, hogy a cifra-rács is hiányzott az ablakokról; Knockout-úr azonban nem csodálkozott - minthogy az emberi kedély élvhajhász és következetlen; ám annál jobban meglepődött másnap reggel, amikor ismételt csöngetésre a szobalány épp csak bedugta orrát az ajtón, s azt azonnal vissza is csapta, és szó nélkül eltűnt. Negyedóra múlva ugyanez a szent igyekezet ugyanezt az eredményt hozta. Knockout úr riadtan nézte képmását a tükörben, ám semmiféle ördögjegyet nem vélt rajta fölfedezni, ruháján sem volt hátrányos megkülönböztető jel, tehát felvilágosítást kért a portástól. - A senorita nem léphet be egy magányos úr szobájába vélte ez megdöbbenten. Az idegenforgalmon kívül eső kis hotel volt ez, amelyben kizárólag belföldiek szálltak meg.
