Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)
Knockout úr útijegyzete
Amint a sötétség ráborul, Barcelona olyan várossá változik, mely mintha kizárólag a férfiaké volna. A kávéházakban csak férfiakat látsz, a mozikban csak férfiakat, az utcákon kizárólag férfiakat. Knockout úr számára szomorú élmény volt ez. Összehasonlította az éjbe forduló várost egy olyan réttel, melyen nincs fű, egy erdővel, hol fa nem magasul, tengerrel, melynek nincs vize. De hamarosan meglelte a füvet, a fát, a vizet - mondhatni vegytiszta állapotban: a lelőhely az úgynevezett „kínai negyed" volt. Itt kínaiak nem voltak ugyan, de voltak nők minden életkorban, minden árszinten, és oly elsöprő tömeggel, mintha a városból ide vonult volna le az efféle dagály, roppant erővel szétömölvén. A Paralello két oldalán sorakozó varietékben és music hallókban Knockout úr újabb igazolását láthatta ama feltételezésnek, hogy többnyire értelmetlen, ha valaki a megérzéseire hallgat, mikor ott vannak a csupasz érzékei. Ami itt látómezejében, hallótávolában lejátszódott, tökéletesen elegendő volt számára, az értelem magyarázó, zsémbeskedő fontoskodásai nélkül is. Gazdagította, elbűvölte, megnyugtatta volna-e netán, ha a színpadról hallott spanyol énekeket szó szerint érti, vagy ha szomszédnőjével eltársaloghat ennek első félrelépéséről, s annak következményeiről, esetleg a hölgy tarifájáról? Miért kellene tudnunk egy virág nevét, ha magunk is névtelenségben járjuk a mezőt, ahol elsősorban pihenni szeretnénk! A virágok, melyek-kik itt a színpadon feléje ringtak, 100-120 kilót nyomtak, s egyszerűen olybá tűntek, mint maga a Paradicsom; ha itt-ott emlékeztetett is valami parányi ruharongy a bűnbeesésre, többnyire lehullt az pár percen belül. A program éjfélkor kezdődő második része mintha a jelenlevő vagy odaképzelt idegenek ízléséhez lett volna igazítva; karcsú, elragadó növésű lányok igyekeztek Bizet-hez méltónak lenni: s pedig, hogy oly igazi spanyolt beszéljenek, ahogyan azt egy düsseldorfi ügyvéd, londoni börzemákler, lyoni selyemgyáros a 2 pezetájáért megkívánhatja. Knockout úr döbbenten nézte, hogy a spanyolok, mielőtt cigarettára gyújtanak, ezt középen kettétépik, a dohányt elébb tenyerükbe, majd egy másik papírba döntik, ezt a papirkát megsodorják, s csak amikor a kényes művelet kész, kezdik a dolog méltóképpeni élvezetét. Ez az egész olyan volt valahogy, mintha egy szeretett nőt a nagy odaadás előtt új, saját ízlésünk szerint konfekcionált ruhába burkolnánk; s Knockout úrnak tetszett e szokás, nem tudta, miért, mi végre, de végül is elfogadta. A futó benyomások közé, melyeket Knockout úr eleinte Spanyolországban szerzett, tartozott egy késszúrás is, mely a kabátja ujját szaggatta széjjel, bal karjába hatolt, és nyolc napon belül gyógyuló könnyű sérülést okozott. Akkor kapta amikor a bevezetőmben említett senoritával, aki a hajón a kedvese lett, ismét találkozott, s nemcsak megszólította, de csuklóját is gyengéden átfogta, A hölgy kísérőjét ez a jelek szerint szerfölött felkavarta.
