Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Knockout úr útijegyzete

rügyezésben, még a város legszűkebb s legvénebb utcáiba is lehatolt a hegyoldalról a kertek illata, a parkok tele voltak andalgó párokkal. Schubert profeszszor úr Musi nevében bejelentette Bierbaum professzor úrnak, hogy védence hajlandó ideiglenes frigyre lépni a fajtatiszta Römivel. Bierbaum professzor a bejelentést tudomásul vette, majd a két úr hazament, ki-ki saját feleségéhez, hogy megbeszéljék, mint gondos szülőkhöz illik, az ügy közelebbi részleteit. Musit s Romit egyikük sem kérdezte meg. Egy verőfényes tavaszi napon Schubert tanár úr elzarándokolt Bierbaum professzor úrhoz, aki a város másik végén, jó másfélórai távolságra lakott s délben, ebédidő előtt, Römivel a karján, beállított saját lakásába. A két pamacsospofájú, vidám teremtés, mihelyt (meglátták) meglátta egymást, szédítő ugatásban (törtek) tört ki s két önműködően mozgó, golyószerű, fehér tüneménnyé (alakultak) alakult át, amelyek villámsebesen gurultak egymás mögött a lakás egyik végéből a másikba, majd hirtelen kitörtek a kertbe s hosszabb időre eltűntek a szem elől. Mire estére éhesen s kócosan újra beállítottak, a Schubert családban az a vélemény alakult ki, hogy itt két szív egymásra talált. Egy teljes hétig a ház csak úgy visszhangzott a (vidám hangjuktól) vidámságtól. A ház gazdái csak a legnagyobb óvatossággal közlekedhettek a szobákban, mert soha nem lehetett tudni, hogy melyik pillanatban vágtat vad iramban lábuk közé a fiatal házaspárnak egyik vagy másik tagja, esetleg mindkettő. Musi és Römi enyelgő játékai oly viharosak voltak, hogy nem törődtek sem a bútorok, sem élő környezetük testi épségével; a Mári cselédleányt egyszer fel döntötték, (s) több díványpárnát megettek, a háziasszony fél papucsát pedig úgy elrejtették, hogy csak félévvel később, ősszel találtak rá (málnaszedés közben) a kert egyik bokra alatt. Schubert professzor úr és felesége, Elly, sőt még a derék s egy ízben feldöntött Mári is elnéző mosollyal (tűrték) figyelték a gondjaikra bízott teremtmények kíméletlen mozdulatait. Schubert professzor úr ugyan egy ízben az emberi méltóságra hivatkozott, amikor Römiék hancúrozás közben laboratóriumába törtek és (ehërtek) feldöntöttek egy asztalt, két (üres) tucat lombikkal, súlyosabb erkölcsi következtetést azonban nem vont le az esetéből. Ha az ember figyelmesen megnézte Musi arcát, megállapíthatta, hogy lágyabb s ábrándosabb kifejezést öltött, mint azelőtt, tekintete derűs volt (de) s már nem oly ördögi és ficánkoló, de hálásabb és engedékenyebb. Römi pofája pedig állandóan röhögött s oly vidámakat vakkantott, mintha láthatatlanul (állandóan) fehér kockacukorral kínálná szünet nélkül a foxterrierek védőszelleme. Egy hét múlva Schubert professzor úr feltette kalapját, (megszíjazta) szíjra kötötte Romit s elvitte hazulról. Römi nem (tudta) értette, hogy mi történik vele s csak akkor eszmélt föl s kezdett hevesebb ellenállásba, amikor észrevet-