Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)
Knockout úr útijegyzete
te, hogy Schubert professzor úr villamosra száll vele. Olyan mondhatatlanul szomorú, szinte megtört pillantást vetett a kertre s a kertkapu mögött ugató Musira, hogy a tanár úr jóságos szíve belesajdult. Félóráig utaztak villamoson Bierbaum professzor úr lakásáig, ahol is a teljesen letört Römi rögtön a dívány alá bújt s úrnőjét is, aki valamivel később jött be a szobába (és) csak egy rekedt vakkantással s néhány fáradt farkcsóválással üdvözölte. Másnap hajnali hat órakor Schubert professzor úr vészes ugatásra ébredt. Az ugatás oly elfajzott, szomorúan vinnyogó és szívszakasztó volt, hogy a tanár felkelt az ágyból s az ablakhoz ment. (Lent a) A kertkapu mögött megpillantotta, Romit, aki két hátsó lábán állva, elülső lábaival a kapu dróthálózatát tépegette, s közben megállás nélkül sírt és vinnyogott. - Te Elly - mondta a tanár feleségének -, itt a Römi! - Hogy-hogy? - kérdezte az asszony álmosan. - Hát nem vitted tegnap haza? - Dehogynem - mondta a tanár. - De úgy látszik, elszökött hazulról az éjjel. - Hogy talált ide? - kérdezte az asszony felélénkülve. - Bierbaumék legalább másfélórányira laknak gyalog s Römi csak kétszer tette meg az utat, egyszer amikor hoztad s amikor visszavitted. - Egy Rómeó ez az állat - mondta a tanár. - Nyilván egész (éjjel) éjszaka szaladgált és szimatolt, amíg idetalált. Úgy látszik esett az eső az éjjel, mert egy víz és sár az egész állat. A tanár hálóingben (ahogy volt) lement a kertbe s beengedte Romit, aki vad örömében majd feldöntötte. Musi, aki a földszinten, a konyhában lakott, oly vad ugatásba fogott a bezárt ajtó mögött, hogy (a cseléd) Mári ijedtében majd kiesett az ágyból. Egy újabb paradicsomi nap következett a két paradicsomi állat számára. Estére Schubert professzor úr felpakolta Romit s villamoson hazavitte Bierbaum-féle otthonába, (Ma^napjDont hajnali hat órakor újabbjtészes_ugatásra ébredt. Römi újra a kertkapu ejottjlgfaodozoo^ lózatot. Atanár_e£yjE_joefean^ Lememaloerthe^újra beengedte a mr~s^éremíests estére félórás kocsikázás után újra megint hazavitte,) ezúttal arra kérve meg kollégáját, hogy zárják vagy láncolják le éjjelre a kutyát. De úgy látszik, a zár rossz volt, vagy a lánc gyönge, mert harmadnap reggel pontosan hat órakor az ablak alatt újra felharsant a szívhezszóló üdvözlés. Schubert professzor úr ezúttal megvakarta fejét. - Mit tegyünk? - kérdezte feleségétől. Ez vállat vont. - Engedd be - mondta -, mert ez úgysem hagy fel az üvöltéssel! - A tanár egy negyedóráig várt, aztán felkelt, hálóingben lement a kertbe s beengedte Romit, aki nem látszott észrevenni Schubert tanár úr kissé mogorva arckifejezését. Negyednap reggel hatkor Römi újra megjelent a kertkapu előtt. Ötödnap elmaradt, (de) a hatodik napon pedig délben állított be. A tanár úr új módszer-
