Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)
Knockout úr útijegyzete
tériek (Meslohes. Nagyvilág 1966. márc, 3. sz. 451-453., és D. T.: A napok hordaléka. 1982. 28-33.) - kiváltva a technika elkötelezettjeinek indulatos ellenzését. G ladys - szőke, mint a napfény - sportkosztümöt viselt, elragadó volt a termete, forró volt és fiatal, mint maga az élet. A halál egy nap odatette a maga felelőtlen hatalmát az ő kis kezébe. Ám Glady nem vesztette el ifjú fejét, a természetfölötti köteléket ugyanolyan könnyed mozdulattal oldotta, akár este ágybabújás előtt a rózsaszín harisnyakötő szalagjait. Az emlékezetes nap hajnali ötkor vörösen robbanó napfelkeltével kezdődött - a sötét Földközi-tenger felett Gladys, hotelja erkélykorlátjának dőlve, egy darabig csak bámult, elbódította a boldogság, bámult az égre, aztán kis sóhajt röppentett, mely üvegtisztaságú felhőként lebegett fölötte. Halkan ujjongva indult lefelé a lépcsőn, majd a sűrű fenyvesbe, amely a szálló mögött illatozott. Egyszer még megfordult, s a fenyőtörzsek közül visszapillantott Clive-re, aki kitárt karokkal állt a rikoltó-sárga strandon. Akkor bezárult mögötte az erdő, s Gladys végérvényesen eltűnt a kezdődő mese árnyvetülései mögött. Az egész már az első felvétellel kezdődött, melyet e hajnalon vadonatúj kis Kodakjával készített. A gépecskét röviddel elutazása előtt vásárolta Southamptonban, mert Sam bácsikája lelkére kötötte, hogy az úti élményeket megörökítse. Gladys dicséretes lelkesedéssel engedelmeskedett. Épp egy fehér bárányt kapott lencsevégre; az állatka a sötét erdővel a háttérben kellemes témát ígért, s Gladys épp akkor kattintott, amikor a bárány - elfordított fejjel - lábát emelte, hogy tovaszökkenjen. Visszadugta a készüléket a bőrtokba, aztán karjával lelkesen hadonászva futott tovább. Pár lépés után azonban megállt, mert hirtelen olyan érzése támadt, mintha mögötte az erdő színpadán valami rendetlenség keletkezne. Furcsa, gondolta, amint észrevette: a bárány, elfordított fejjel és felemelt lábbal, még mindig ugyanúgy áll, mint a felvétel pillanatában... Mintha elakadt volna az ugrásában, gondolta Gladys. Ebben a pillanatban bukkant elő Clive egy fatörzs mögül, s megállt egy napfénytócsában. Fényvakította szeme elé ernyőt emelt kezével s kutatva nézett Gladys felé. - Hello! - kiáltotta az: - Maradj ott egy pillanatra, szeretnék rólad egy képet. - Gyors szélfuvalom borzolt a fiatal fenyőbe, mely előtt Clive állt. Az egyszerű lányszív hevesen dobbant arra a gondolatra, hogy barátját e klasszikus helyzetben fényképezi az örökkévalóság számára: a sötét erdőből kilépve épp szemlét tart a tág, tündökletes világ felett... Akkor ismét eszébe jutott a bárány, megfordult és visszafutott. Az állat még mindig elfordított fejjel és megemelintett lábal állt pontosan ott, a virágzó eperbokor előtt, mint a felvétel pillanatában. Gladys rákiáltott,
