Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Knockout úr útijegyzete

Hetekbe telt, amíg Knockout úr megszokta új lakótársait. Egy szempillantás alatt nyár lett, de a tavasz és a nyár együttesen is kurtábbnak tetszett, mint a három hónapig tartó téli eső. Az ember napkeltétől napnyugtáig fecskék társaságában élt, bevillantottak a nyitott ablakon, eleven koszorúként köröztek a ház körül, bármerre fordult is a szem, fecskéket látott, vagy nem sokkal könnyebb árnyékukat. Reggelente füttyel ébresztették az embert, nappal minduntalan bekiabáltak az ablakon, este halkan elhaló, fájdalmas csipogással búcsúztak nagy, csöndes lakótársuktól. Éjjelente, ha felkelt a telihold, tévedésből néha barátságosan rácsicseregtek s ha végül észrevették a különbséget, jókedvűen sokáig társalogtak tévedésükről. Földi nyomaikkal is mindenütt találkozott az ember, főként a lilán izzó erkélyen; ennek használatáról Knockout úr rövidesen bevonulásuk után le is mondott - mit tehetett volna egyebet? Egyébként is csakhamar kiderült, hogy lírai életük nem makulátlan. Minél gyorsabban fejlődött fel a nyár, annál nyilvánvalóbban szaporodtak a kis, de nyomatékos földi tragédiák jelei. Ha az ember a kertből fölkémlelt a fészkek felé, mindenütt tágranyílt, világossárga csőrü fiókákat látott, amelyek egyelőre még az iramlás, a könnyelműség s a boldogság féktelen, de világos ígéreteinek látszottak; de Knockout űr már az ősz elején egy csipogó, ügyetlenül szökdécselő toll-labdát talált egy bokor tövében, amely magas szférájából a földre bukva, többé nem bírt vissza vergődni. Knockout úr egy létra segítségével, amelyet a balkonon állított fel, visszahelyezte a kétségbeesetten csipogó fiókát az egyik fészekbe, de már másnap reggel ismét egy bokor alatt talált rá, egy másikkal együtt, amelyik esés közben kitörte a nyakát. Alig múlt el nap, hogy ne igyekezett volna jogaikba visszahelyezni az anyai türelmetlenség vagy düh áldozatait, többnyire eredménytelenül. A vágy könnyed jelképe kemény volt, mint a kő, a formába fogott lebegés gyilkolt. De ha Knockout úr valamelyikük fészkéhez közeledett, azon nyomban egy sereg felnőtt fecske rajzott fel körülötte, aggódó szárnycsapásokkal, ivadékaik védelmében, melyeket saját belátásuk szerint óhajtottak ápolni vagy megölni. Telt-múlt az (esz) idő, a szárnyra kelt fiókák mind sűrűbben köröztek a kert fölött. Valamelyik reggel egy kis csapat látható izgalommal megszállta a szemben lévő ház tetejét, majd hirtelen a magasba röppent és megkezdte őszi útját dél felé. Néhány napos időközönként újabb és újabb rajok követték. Már csak tizenöt vagy húsz szülőpár maradt vissza fiókáival, a leggyöngébbekkel s fejletlenebbekkel, amikor Knockout úr egy reggel egy már felcseperedett fiatal fecskére talált, amely tört szárnnyal, gyámoltalanul szökdécselt (egy virágágy) a virágágyak körül. Knockout úr bevitte a lakásába. Három napig tartó barátságuk során bebizonyosodott, hogy a fecskék épp olyan esendők és törékenyek, mint az emberek. Knockout úr tudta, hogy fog-