Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Knockout úr útijegyzete

világtól, hátul, ahol a tekintet egy szelíd völgybe ereszkedett alá, rózsa- és leánderfáit gyöngéden a piros téglafalnak támasztva, két kitárt karjával mintha az egész völgyet magához akarná (szorítani) ölelni. A tél kemény volt. Két hónapig csaknem szakadatlanul esett, a szobákban beszorult a füst szaga, amelyet - mint mindent, ami fölfelé tört - a sűrű felhők visszanyomtak a földre. A jókedv és a humor összelapítva hevert a csüggedtség vízében, mint két renyhe mélytengeri hal. A kerek magnólia a hálószoba ablaka előtt nedvesen csillogott, mint egy hatalmas zöld üveggolyó, mely olykor éjszaka azzal fenyegette a nyugtalanul alvó Knockoutot, hogy begurul álmai közé. A tavasz úgy kezdődött, hogy az erkély alatt a glicinia váratlanul izzani kezdett, és kedves halványlila tűznyelvei lángba borították a balkont. Egy vagy két napig fulladtan izzott, mint egy lefojtott tűzfészek, majd hirtelen fényesen fellobogott s a kert valószerűtlenül csillogni kezdett. Ugyanaznap megjelentek a fecskék. Több mint százan telepedtek meg (a tető) az eresz alatt. Knockout úr kilencvennyolc fészket számlált meg; dallamos gyöngysorként övezték a ház homlokát, szorosan egymás mellett, ügyesen felsorakozva (a nagy) az erős gerendán, mely a ferdén leereszkedő tetőzet alatt körülvette a házat. Hirtelen és tagadhatatlanul tavasz lett. Forrón sütött a nap, nagy, fehér umbriai ökrök nyikorgó parasztszekereket (húztak) vontattak el a ház előtt, a hirtelen porossá vált országúton. A parasztok piros napernyők alatt szunnyadoztak a bakon, vagy a Violettát fütyülték, mely nemrég érkezve Párizsból egy szempillantás alatt nemzeti csapássá vált; esténként már szabad ég alatt játszották a morrát. A gépkocsiforgalom a benzinbűz sűrűbb, a babérösvény porosabb, a tej vizesebb lett, a parasztlányok kipirultak. Ragyogó virágkelyhek pattantak fel mindenütt, esténként olyan fényesen sütött a hold, hogy az ablaknál petróleumlámpa nélkül is lehetett olvasni; az olaj faligetekben szerelmespárok bolyongtak. A levegő pedig besűrüsödött a fecskéktől. Betöltötték a teret. Reggel négy felé, amikor még csak derengett, már kizúdultak fészkeikből és tébolyultan az életörömtől villámsebesen föl-le surrogtak Knockout úr ablakai előtt, apró, őrjöngő árnyakat vetve a hálószoba fehérre meszelt falaira; csicsergésük egy tiszta forrás vastag sugaraként fröccsent be az ablakon. Alvásról szó nem lehetett. Szakadatlanul foglalkoztatták a szemet, a fület s az értelmet, mely sehogysem bírta felfogni, hogyan változtathatják meg a világot olyan lények, melyek csak tollból és életkedvből állnak. A fecske anyaggá vált szél. Teste testtetlen, formába fogott lebegés. Könynyű és erőteljes, édes és játékos, megközelíthetetlen és soha meg nem szelídíthető, mint a vágy. De ha százak sereglenek össze, akkor a vágy halk szele a szenvedély viharává tömörül.