Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Knockout úr útijegyzete

részvétet ébreszt, mint egy döglött patkány, méltatlanságát járása és arca is kimutatja, munkahelyén nagy becsben fogják tartani s némi fizetésemelésre is bizton számíthat. Hölgyeim és uraim, mi, a föld szánalmat keltő nyomorultjai és eltaposottjai, valamennyien fix fizetésért dolgozunk, amely mérhetetlenül értékesebb, mint a kenyér és az arany. Ne hagyják megtéveszteni magukat, ne pazarolják határtalan jóságukat a természetünk álnokságával folytatott haszontalan játékokra; ne fecséreljék az erőt, amelyre saját keserves harcukhoz van szükségük, küzdvén a földi mennyországért. Az élet eszméje úgy települ rá a földgolyóra, mint jól elrendezett felhőréteg. Saját feszítőerejét mindig maradéktalanul kihasználva, de azzal soha vissza nem élve; olykor enyhén fodrozódó, kedves képalakzatokban lebeg felettünk, máskor sziszegve egyetlen kolonccá zsugorodik össze, súlyossá akár az ökölcsapás. Mélyen alatta, a látható zöld mezőkön s a lélek láthatatlan kőfejtőiben csúszkál eleven és holt - árnyékként, hogy formája kitessék. Az eszmének látnia kell magát. És látja, hogy minden úgy áll vagy mozog, ahogy az annak a rendje. Ma azonban, hölgyeim és uraim, az árnyak lázadását éljük. Hogyan esett, hogy elváltak az árnyak, játékba bocsátkozhattak, amely - nem lévén szabálya - torzulattá fordult, s éppoly kevéssé van magyarázata, mint a zsírpacniknak az én rongyaimon; mert hölgyeim és uraim, úgy igaz, mint, ahogy Knockout a nevem, kora gyerekkorom óta nem láttam, nem szagoltam semmi zsírosat. Hogyan, s miként keletkeztek? ez bizony rejtély, az üdvtelen rendetlenség ténye látszik itt a földön fennforogni. Az árnyak önnállósították magukat. Minden kifordult, mint a haldokló szeme. Tábornokok és hadvezérek, ahelyett, hogy utat vágnának maguknak a csataterek hullahegyein keresztül, rosszul lesznek egyetlen agyoncsapott légytől, (egyházfik a hitgyalázók láttán bambán vigyorognak, ahelyett, hogy a kereszttel jól főbe kólintanák őket), gyáros uraink szétosztják kenyerük utolsó morzsáit a munkások között, tudósokkal találkozunk, kik vonakodnak mérges gázokat fejleszteni, versolvasó államférfiakba botlunk, bankigazgatókba, kik saját kis spórolt pénzükkel foltozgatják a nagy intézmény lyukait, leánykereskedők a szüzességet dicsérik, kokainárusok szégyenkezve tejet osztanak, hamisjátékosokat furdal a lelkiismeret, írók felelősséget éreznek, bírák érzékenyednek, személyesen felelősek-e avagy csak egy nagyobb rend fogaskerekei; a zsírosak zsugorodnak, a hatalmasok hanyatlanak, az okosok oktondivá válnak, látjuk a szellem úgy megy össze, mint mosásban az alsónadrág; az elpuhulás és a gyáva részvét hullámai járványként öntik el a világot; a minap egy milliomost is láttak, aki úgy kétségbeesett a javak igazságtalan elosztásán, hogy öngyilkosságot követett el.