Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Knockout úr útijegyzete

világnak a kritikája, melyben valakinek sora személy szerint jól megy. Mekkorát ámulna a jóságos természet, ha maga-közepén ott lelne egy fát, amelyik ha ugyan tudná - saját gyökereit, vagy egy legyet, amelyik önnön lábait szaggatná -azon önzetlen bánattól indítva, hogy beteg fák s beteg legyek is vannak a világon! Pedig bizony eképpen hat az az ember, aki ugyan önmaga egészséges, mégis hosszabban időzik el kortársainak bajainál, mint az okvetlenül szükséges lenne, csupán azért, hogy az illendőség kívánalmainak eleget tegyen. Hölgyeim és uraim, nem létezhet jobb világ, mint amelyikben alkalmasint jól érezzük magunkat. És hol érezhetné jobban magát az ember, mint abban a világban, amelynek arcszíne úgy üt el a mienkétől, mint az őszi sárga levélé a piros rózsáétól, és ahol a magunk tiszta fejét jótétekre ösztönzi a többiek ködös állapota. Mint Zeus mennydörgő szava a tücskét, úgy harsogja túl elégedett szívünk dobogása a korgó gyomrok világának hangjait. Itt állok, ím, Önök előtt, hölgyeim és uraim, oly rongyokban, melyek szemlélőim könnyeitől levesebbek lettek, mint a borjúfrikandó; itt állok együttérző tekinteteiktől átdöfködött szívvel, halálosan szégyellve magam azon hallatlanul gyengéd érzelmek miatt, melyekkel Önök, jobb tudomásuk ellenére, fejtegetéseimet követni látszanak. Nehéz a részvétet elviselni, ha azt oly kevéssé érdemlik ki, mint mi, akik láthatóan knockoutoltan heverünk a világ szorítójában. Mert a mi gyengénknek megvan a maga sajátos története. Hölgyeim és uraim, Önök mind ismerik a nagyvárosok csillogó áruházait, melyek telisteli vannak titkokkal, mint maga a paradicsomkert; egyszer- vagy többször Önöket is mind megkísértették, elbuktak, s aztán a rossz kiszolgálásra panaszkodtak. Az elpusztíthatatlan, mindent elegyengető égi igazságosságba vetett hitükkel valószínűleg a részlegfőnökhöz fordultak, akinek angyalian tiszta volt az arca és fekete a szárnya. Intésére máris előkerült egy nyomorult alak, részvétteljesen lobogva, akár egy koszos zsákvászondarab. Miután felelősnek találták őt az önök ellen elkövetett vétségben, az angyal a szennyes ruhák zsákjába dobta. Önök pedig úgy távoztak, hogy maradéktalanul meggyőződhettek személyiségük súlyáról és fontosságáról, - felfokozott nemes önbecsüléssel s kielégítve az áruház korrekt eljárásával: titokban talán még részvétet is éreztek amaz ember iránt, s persze, alkalmasint vissza is tértek a részlegvezetőhöz, hogy időt s fáradtságot nem kímélve kegyelmet kérjenek a nyomorultnak. Azt az embert azonban culprit-nak* tekintették: fix fizetés ellenében az áruház önálló munkakörű bűnbakként alkalmazta. Ha érti a dolgát, siralmas a látványa, s imbolyogva jár bűnei nagy súlya alatt, rogyadozik, mint Káin, " culprit - bűnös (ang.)