Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Knockout úr útijegyzete

Erre az ajánlatra nagybátyám nem is felelt, de valami más jutott eszébe s arca elkomorodott. - S ha becsapsz - kérdezte -, s nem dolgozol ott fenn rendesen, mit tehetek? - Maga is meghal egyszer - mondtam -, s akkor ott beperelhet. Egyszer csak meghal maga is! Ebben nagyon nem hit. De azért megtette ellenajánlatát. - Ötven pengőt adok - mondta. - Egy fillérrel sem többet. A végén kiegyeztünk ezer pengőben, de köteleznem kellett magam, hogy legföljebb 20 évig fogok még élni. Az ezer pengőből is le akart még vonni munkásbiztosító- és betegjáruiékot, de ezt már nem engedtem. - Vagy ... vagy! - mondtam s aztán mind a ketten aláírtuk a szerződést. Persze mondanom sem kell, hogy rosszul jöttem ki, mert már 16 év múlva meghaltam gutaütésben. Tudniillik közben örököltem valami pénzt egy Indiában élő unokafivéremtöl s egyszerre akartam behozni, amit ebédekben s vacsorákban a múltban elmulasztottam. Rögtön halálom után elindultam a menny felé. Már messziről megismertem a nagy ragyogásról, aminek visszfénye bevilágította az egész felhőzetet. - Ajaj, itt nehéz dolgom lesz - gondoltam magamban. - Amikor Szent Péter beeresztett, jól megnéztem a kulcsát; majd megvakultam, úgy ragyogott. Aztán egy kis ezüst galérián mentem végig, az is úgy meg volt pucolva, hogy behunytam a szememet a nagy csillogás elől. - Mitől ragyog itt minden? kérdeztem egy angyalt, aki épp felém lebegett. Hát majd hanyatt estem a csodálkozástól. - Kérem - felelte az angyal udvariasan -, majd megmutatom a boltot, ahol beszerezheti. - Mit - kérdezem rosszat sejtve. - A Vim-et -, amit itt valamennyien használunk.