Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Knockout úr útijegyzete

- Nem is kell - mondtam -, egy fillér se kell! Nagybátyám rendkívül meglepődött.. - Nem hiszem - mondta szkeptikusan. - Ez valami új módszer lesz. Nem adok! - Kölcsön nem is kell - feleltem büszkén. - El akarok valamit adni. Nagybátyám megvető pillantást vetett rám, aztán visszafordult íróasztala felé, megnyomott két gombot, felemelte a telefonkagylót, aláírt tizennégy levelet, telefonált, egy könyvbe beírt egy hosszú sirámot, a másik könyvbe egy rövidet, megnézte az óráját, sóhajtott, pipára gyújtott és köpött, s mikor mindezzel elkészült, újra felém fordult s határozottan megismételte: - Nem adok! - Dehogy nem - mondtam -, meg fogja venni! - Mit? A lelki üdvösségedet? - Honnét tudja? - kérdeztem meglepetve. - Hallgasson ide! Maga csak Pesten negyven ügynököt foglalkoztat s évenként reklámra számításom szerint kiad legalább ötvenezer pengőt. - Egyedül Európában egy és fél milliót - mondta szerényen. - No lám - mondom. - Hát még Afrikában, képzelem, ahol a négerek valamennyien pucolják lándzsáik hegyét. És maga azt hiszi - folytattam felháborodva, hogy ez nagyarányú reklám, amerikai méretekben? Azt hiszi, hogy szerte a földön nincs már ember, aki ne ismerné gyártmánya nevét, hogy nincs élőlény, aki ne a maga fémtisztítójával az ajkán ébredne reggel álmából... Azt hiszi, hogy megtett már mindent, amit egy rendes ember megtehet üzlete érdekében? Fogadok, hogy nincs egyetlen ügynöke sem a túlvilágon! - Ez igaz mondta nagybátyám meghökkenve s láttam, hogy lopva elismerő pillantást vetett rám. de aztán hirtelen elvörösödött a méregtől. - Marha! - mondta. Minek a mennyben fémtisztító? Erre a kérdésre nem voltam felkészülve. - No - mondtam kissé zavartan -, miért ne? Ott vannak az arkangyalok, akik nyilván örülnének, ha lenne nekik mivel kifényesíteniük a pallosaikat ... aztán mindenféle ezüstnemű ... S akárhogyis van - folytattam lelkesülten -, a kísérlet sohasem árthat. Eladom magának a lelkemet, bácsi! Nagybátyám habozott. - Nézze - mondtam -, én szegény ember vagyok, én biztos a mennybe kerülök! Ez nem győzte meg. De nagybátyám mégis csak nagystílű üzletember volt. - Mibe kerül? - kérdezte röviden, némi gondolkodás után. - Fél millió - mondtam. - Mondjuk, hogy még 20 évig élek, tehát 20 évig még henyélni fogok a földön. De aztán az örökkévalóságig kell dolgoznom odafent... nem drága, igazán nem.