Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Knockout úr útijegyzete

A mennyországban ügynökölök Első és egyetlen megjelenése: Reklámélet 1932. máj., 5. sz. 12. - Kézirata ismeretlen. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: hangvétele, tematikája kissé elüt a Knockout-elbeszélésekétől. Igen valószínű, hogy megrendelésre, a VIM tisztítószer reklámirodájának a megbízásából készült. (Lehet, hogy erre a novellára vonatkozik a mamának, 1932. január végén írt levél egy mondata: „Készítettem egy reklámirodának is munkát... " Ld. ,,

Liebe Mamuskám\" Bp. 1998. 188. levél.) A fémtisztítógyár tulajdonosának alakja, illetve viszonya a kölcsönöket váró unokaöccshöz sokban emlékeztet a Déry és Hermann nagybátyja közötti kapcsolatra. A szürrealisztikus mennyország ironikusra hangolt rajzának kétségtelen aktualitása, hogy Rosenberg Hermann, a mama bátyja és a Nasici Fakitermelő Rt. ügyvezető elnöke épp a közelmúltban, 1932. február 15-én távozott az élők sorából. M

egint egyszer nem volt pénzem. A helyzet vigasztalannak látszott. Télikabátom sem volt, amit zálogházba vihettem volna, mert már ott volt - a zálogcédulát sem adhattam el, mert már eladtam. Kölcsönkérni senkitől sem lehetett, mert már az autóbuszok is messziről kikerültek, ha szembejöttek velem az utcán; inkább átmentek a túlsó oldalra s elgázoltak valakit. Ritkám ebédeltem az utóbbi napokban, s még ritkábban vacsoráztam - s nem épp egészségi okokból! Ennek a tűrhetetlen állapotnak véget kell vetni. Elhatároztam, hogy még egyszer elmegyek a nagybátyámhoz és... Régen halogattam már ezt az elhatározásomat, tudj' Isten, nehezemre esik! Pedig eleget vigasztaltattam már magam, hogy hisz Faust is eladta a lelkét az ördögnek, Peter Schiemil az árnyékát, valamelyik híres ember a tükörképét, hát akkor én miért ne adhatnám el a nagybátyámnak az én... Nagybátyámnak fémtisztítógyára van a Ferencvárosban. Délután négy óra lett, mire kiértem hozzá. Az irodájában ült és leveleket írt alá. - Jó estét, bácsi - mondtam neki. - Szép idő van! - Nem adok - felelte. Leültem a bőrfotőjbe s felfújtam a lyukat, ami a hasam helyén volt.