Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Knockout úr útijegyzete

recsegő hangját, jönne elő az őr, s vezesse fel őt a hajóra. De senki sem válaszolt. Knockout úr bosszúsan prüszkölt egyet, felkattintotta zseblámpáját, sugárkévéjével erőteljes szitkokat szórt a néma vízre. A habok istene sértetten a mélyben maradt. Az egyetlen válasz egy távoli szigetről jött, ideges szirénahang az ottani vasöntödéből, melynek fekete körvonalai is kirajzolódtak már a szürke-lila ég előterében. Knockout úr maga kapaszkodott fel a keskeny pallón a hajóra. A fedélzet sötéten ásító lyukából egy angyalként lebegő fehér alak emelkedett elő. - Csudába is! - mennydörögte az angyalalak, hálóingével hevesen lengedezvén. - Mit akar, hé? - A gőzös kapitánya volt. Amint Knockout urat felismerte, jóakaratúlag hason paskolta, amelyet az riadtan behúzott. - Ördögbe is, feküdjön le, aludjék - folytatta a kapitány tört németséggel, s odaköpött Knockout úr jobb cipőjére. Egy perccel később a szívélyesen fogadott vendég már le is vetkezett a sötét kabintérben - amikor egyszerre két mennyei dörgedelem zendült közvetlen közelében, és sujtását panaszos emberhangok követték. A víz hevesen loccsant a hajó falának, a kabinnak kátrány- és pálinkaszaga volt. Knockout úrban először merült fel, vajon helyesen döntött-e, amikor ezt az utazást választotta. Időbe telt, amíg elaludt, s egy óra múlva már fel is ébredt, amikor a gőzös indián csatakiáltások és pokoli lánccsörömpölés kíséretben elindult. - Ott hevert a kutya, széttárt karral, mint Krisztus a kereszten, mit több, hortyogott! - mesélte másnap a kapitány, amikor Knockout úr az éjszakai mennydörgés eredete és a hatása felöl kérdezte. - S elalhat-e hát egy őr?! - folytatta nem kevésbé hevesen a feketeszakállú ember és felháborodottan rázta öklét. - Érjünk csak Sestilovácba, isten úgyse kirúgom! A nap hevesen perzselte a fedélzetet, a partot sűrű bokrok szegélyezték, a hajó lustán úszott köztük lefelé; fehér gőz vette körül, mint a poklok megtévesztésre szánt lehelete. Iszapos-sárga víz bugyborékolt, s a napsugarak hegyes tűkként pukkasztgatták e hólyagokat. Egy homokpadon magányos kócsag álldogált, ásított. Knockout úr követte példáját, elhevert nyugszékében, s hamarost el is nyomta az álom. így telt az első nap. Amikor a fáradt utazó a lemenő nap vörös fényében újra felébredt, ötvenéves kövér nőt látott maga előtt az esthomályban, amint riadt arccal rábámult. A vízen pöfögve, kínlódva jött velük szembe egy teherhajó. - Nézze a hullámokat! - mondta. - Istenem de félek, de félek! Nem fogunk elsüllyedni? - Knockout úr értetlenül nézett, majd megkérdezte: - Kicsoda maga? - A kapitány neje volnék.