Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

A szórakozott ember

Szerencsefîa Első és egyetlen - illusztrált - megjelenése: Pesti Hírlap Vasárnapja 1931. dec. 6. 49. sz. 21-22. - Kézirata nem maradt ránk. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: Reviczky utcai környezetének rajza azt sugallja, hogy még az író észak-európai vándorútja előtt keletkezhetett. A főhős tettét mérlegre tevő legyek: Demosthenes, Josephine és Goethe beiktatása a szürrealista gesztusok élénk továbbéléséről tanúskodik, s bizonyára összefüggésbe hozható a Hadik Kávéház bugyborékoló jókedvével is. (A talált pénz motívuma egy évtizeddel később visszatér az író A peches ember című ponyvájában.) Néhány jelzés arra utal, hogy berlini éveiben Déry megpróbálkozott a Szerencsefia elhelyezésével is. (A Welt am Abend szerkesztőségének 1932. február 12-i és az oslói Tidens Tegn 1932. április U-i keltezésű elutasító sorai említik Glückskind címmel.) f Ujon meg! /\ De úgy látszik nem hallotta meg. Nyugodtan, lassú léptekkel ment tovább s nemhogy hátrafordult volna, de még csak meg sem rezzent, meg sem akadt lábának egyenletes üteme, fütyörészett, simán, tettetés nélkül... - Álljon meg! - kiáltotta még egyszer, de már inkább csak önmagának, ravaszságából, halkan, ezt már meg se hallhatta, aki előtte ment s természetesen nem állt meg, hanem befordult a Szentkirályi utcába, fütyörészett s ment, hallani lehetett lábának egyenletes kopogását a csendes éjszakai utcában. Pontosan úgy történt minden, ahogy évek óta elképzelte: éjszaka volt, 11 óra felé, a Reviczky utca néptelen, mint mindig ebben az órában, szél is fújt, ami fontos, mert olyankor sötétebb az éjszaka s a gázlámpák pislákolnak a huzatban, hideg van, tehát senki sem könyököl a nyitott ablakban s a házmesterek nem ülnek a kapuban... Úgy történt, ahogy évek óta elképzelte, azzal a különbséggel, hogy látta, hogy kinek a zsebéből esik ki a tárca. Személytelenebbül képzelte el mindig, a kisebb felelősség kedvééit, mert olcsóbb virtus gazdátlan tárcát találni, mint egyet, amelyik még meleg tulajdonosa zsebétől, akit ha név szerint nem is, de hátát, járását, fütyülését megismerte az ember... - Álljon meg, hé! - ismételte gúnyosan, de oly halkan, hogy maga sem hallotta. Bal lába a tárcán, úgyhogy