Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Itthon

alkalmazottak. Tényleg, mi volna, ha vállalnám, hogy esténként elszámolok szakácsnő őnagyságával? - Kérem, kérem, tegye! - lelkesedett Gizi ifiasszony, aki csatlakozott közben a két idősebb hölgyhöz. - És mondja meg Laurának is, főzzön egyszerűbben. Nyáron tényleg nem kíván az ember fejedelmi kosztot! Hát, te meg honnan jössz? - kiáltotta oda csodálkozva férjének, aki épp bekanyarodott a sétányra. - A községházáról és a fürdőigazgatóságról - felelte az. - Gondoltam, megkönnyíteni Laura asszony dolgát, elintézem a bejelentőlapja dolgát, meg az adókönyvéét is. Tudod, az a szegény asszony úgy agyonhajszolta már magát... Mint egy barátságosan zümmögő méhkas, ahol a családtagok derűs, szeretetreméltó rendben egészítik ki egymást, így élte a panzió, önmagának elégségesen, és élvezetesen, a maga békés és családias világát. Esténként összegyűltek az idősebb hölgyek, megbeszélték a másnapi menüt. K. asszony maga osztotta ki a szakácsnőnek a zsírt, lévén hogy Laura túl pazarlóan bánt a drága matériával. Ha a fiatalasszony netán fogast akart volna feltálalni, ily drága ritkaságot, Gizi asszony vagy L. miniszteri tanácsosné azonnal figyelmeztette az ősszel fizetendő házkamatra. Délelőttönként a hölgyek a kertben ücsörögtek, életük történetét mesélgetve krumplit és zöldbabot pucoltak, megtárgyalták az esti menüt, miközben V. úr, a bankhivatalnok a verandán kuporgott, Laura számlakönyveit vezette s netán elutazni készülő vendégek számláit írta. A bankkontó lassan, de biztosan nőtt, növekedett. Ugyanígy gyarapodott a jelenlévők egymás iránt támadt szeretete. Ha valakinek közülük haza kellett térnie, volt sírás, bánat a búcsúzáskor; Laura asszony mindenképp keserves könnyeket hullatott, valahányszor egy-egy vendégétől válnia kellett. Magam augusztus első két hetét töltöttem a kis villában; elutazásomkor, ahogy szokás volt, az egész panzió kikísért a vasúthoz, ahol Laura asszony a peronon egy perccel a vonat indulása előtt, könnyekkel bár a szemében, mégis üdvözült mosollyal közölte velem, hogy délután indított útnak Budapestre ő is valamit egy 2000 pengőről szóló csekket