Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Itthon

A Ferenc József téren messziről megpillantja egyik legrégebbi barátját, a festő B.-t, de kitér előle, nem hagyja, hogy gondolataiban megzavarják. Már újra munka! Hazaérve emberünk szótlanul asztalhoz ül, de figyelmét a novellája bűvöli, akár madarat a boa constrictor. Idős anyja túl lassan szemelgeti a szőlőt, feláll az ebéd mellől. A derék embert nyomasztja, hogy anyját egyedül hagyta az asztalnál; viszszaül. Három órát dolgozik a novellán. Öröm és béke A derék ember egy fiatal lánnyal találkozik, aki - bár nem feltűnő jelenség - üdítően hat, mint egy hegyi forrás. Oly tiszta, hogy az események máris megtisztulnak tükrében. Hogy az őszi estét a városon kívül töltsék, felszállnak a Nyugati pályaudvaron egy vonatra, irány - akárhova. Félórányi vonatozás III. osztályon, ismeretlen céllal: nyugatóan hat az idegekre az ilyesmi, akár egy nem túl erőteljes, szerény szerencsefordulat. A pár Dunakeszi-Alag állomáson száll le, a nap már lemenőben. A derék ember sose járt még Dunakeszi-Alagon. Az országútról 10 perc után lekanyarodnak egy földútra, elérnek egy szántóföldek között fekvő lejtős rétet, melyet valami rozzant drótkerítés vesz körül; nyugat felé, ahol épp lement a nap, tanyaudvar látszik, egy, a rét felé néző igen hoszszú, igen alacsony épülettel. A pár leül egy kőre, háttal vannak az útnak, üldögélnek félórát. Nyirkos, őszies föld szaga száll. Vadkacsák húznak át a rét felett, igen magasan. Ahol a nap lement, felcsillámlik még egy kis rózsaszín felhő az égen, mely különben mindenütt moccanatlan és szürke. Olyan nagy a csend, hogy saját lélegzetüket is hallják, elült az esti szél maradéka is. Rigó halk füttye zárja a napot. Felkerekednek, hogy elérjék az esti vonatot. Hirtelen éjszaka lett. Az országúton autók száguldanak, a makadám fényszóróiktól villog, egy nyúl átveti magát az útmenti árok felett. A lány megborzong. Egyetlen gyalogos halad rajtuk kívül az út közepén, alakja sötét, de látszik, hogy férfi. Életmentés E sorok szerzője ekkor úgy hallja, hogy egy test tompán a földhöz csapódik. Az éjszaka elnyelte az egyetlen gyalogost. Térden-négykézláb lelik a sötét országút közepén, hóna alatt hegedű, másik karja kis fekete batyut szorongat, ő maga pontosan válaszolgat a hozzá intézett kérdésekre. Kis öregúr, orrán