Déry Tibor: Knockout úr útijegyzetei. Elbeszélések 1930–1942. Erzählungen aus den Reiseerlebnisse des Mr. Knockout (Déry Archívum 3. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Itthon

- Egész nap? - Egész nap. - Hát aztán miért nem nekem? - kérdezte a fiatal hölgy oly komoran összeráncolt homlokkal és megvető szájjal, hogyha valaki készületlenül arcába néz, megdermed, mint a Gorgó pillantásától. - Tud maga angolul? -Nem. - Tud teniszezni? A fiú megrázta a fejét. - Hát idehallgasson - mondta a kislány. - Ha nekem fog udvarolni, megtanítom angolra s teniszre! Hasznát veheti majd a többi nőnél, érti? - Fél kettő van Lidi! - mondta az apja. A szomszéd padról a második nevelőnő is felállt és nagyhasú, fehér kocsijával, amelyből vékony, önfeledt gügyögés hallatszott, ellépdelt a pad előtt. A fiatal leány nem felelt apjának. Mondja csak Vincellér, mit tud nekem mesélni Borbáláról? - Semmit - mondta a fiú. - Két éve nem voltam odahaza. - De levelet csak kap Pécsről? - Nem én - nevetett a fiú. - Én sem írok! - Csék! - mondta Lidi és vizsgálódva nézett a hosszúkás sovány arcba, mely e pillanatban az elröppenő nevetéstől oly finoman redőzött és ráncos volt, mint a víz tükre a felszálló sirály mögött. - A kutya mindenit magának - folytatta erélyesen -, nem ír és nem teniszezik s állása sincs, hát mit csinál egész nap két év óta? A fiú arca elkomorodott. - Úgy van - ismételte -, mit csinálok egész nap? Mihez kezd az ember az életével? - A következő pillanatban hangos, jóízű nevetésbe kezdett; az előtte álló ügyvéd arcán ismét észrevette azt az alig megfogalmazható, szürkén elsuhanó felhőcskét, amellyel a nyugalmát féltő ember eleve tiltakozik minden háborgatás ellen; nem bírta el azt az arckifejezést. Ne féljen, kedves bátyám - mondta bíztatóan s ezen már maga is jóízűen mulat -, nincs már semmi baj! Kitanulom a nyomdászságot, már találtam is egy nyomdát, ahol felfogadnak inasnak... heti nyolc pengőért - tette hozzá önkénytelen kajánsággal, amikor látta, hogy az ügyvéd arca sajátságos gyorsan felderül. - Hisz ez pazar! -kiáltotta Lidi. - Mikor lép be? - Holnap - hazudta Vince nevetve. A leány oldalt hajtotta fejét és úgy nézte alulról, félig behunyt szemmel a két fejjel magasabb fiatalembert. - Olyan, mint egy golfütő - mondta egy idő múlva, hirtelen mélyreváló hangon. - Fogyókúrát tart, fiatalember? Vince nem felelt. - Tudja mit, ne jöjjön teniszezni - kiáltotta a lány és újra rácsendített édes dallamú nevetésére, amely ezúttal egy oktávval mélyebben szólt, s megreszkettette apró begyét. - Menjen a nyomdába!