Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Előszó

Népszava (Budapest, 1905- ), a Magyarországi Szociáldemokrata párt napilapja. Vasárnap (Budapest, 1929), az Est-lapok konszernje által kiadott, mértéktartóan konzervatív Pesti Napló (1850-1939) heti melléklete. A lista önmagáért beszél: nemcsak Déry tájékozódási pontjait és kapcsolatait jelzi; a maga összességében képet ad arról a szellemi közegről is, amely befogadta Déry hosszan elhúzódó pályakezdésének írói kísérleteit. E „háló" időhatáraira tekintve, azonnal észlelhető, hogy valamivel szélesebbek, mint a kötetünk első felében közölt „emigráns" elbeszélések közlései; hogy továbbá: a külföldi lapok mellett azokat az itthoni forrásokat is felölelik, amelyekben Déry a hazatérést követően jelentkezett. E szélesebb, a publikációkat a húszas évek végéig kísérő kitekintésre a kötet második felében felsorakoztatott versek miatt volt szükség, hiszen azok egybegyűjtésénél nem állhattunk meg 1929-nél. Az újraközöletlen versek fejezete a következő három rétegből áll: a) azok a költemények, amelyek korábban megjelentek a Ló, búza, ember (1922) és az Énekelnek és meghalnak (1928) című kötetekben, de az író kihagyta őket a Felhőállatok (1970, 1976) első és második kiadásából, b) különféle sajtótermékekben találhatók, megjelenésükről Déry feltehetően megfeledkezett, c) végül azok, amelyek csak kéz- vagy gépiratban lelhetők fel a hagyatékban, és tudomásunk szerint sohasem kaptak nyomdafestéket. Ez utóbbiak kapcsán röviden érintenünk kell néhány részletkérdést. A Petőfi Irodalmi Múzeumba került és utóbb műfajok szerint rendezett hagyatékban a versek kéz- és gépiratai már az anyag átvételekor többé-kevésbé előrendezettek voltak. Déry maga gyűjtötte egybe egy „Communitá Europea degli Serittori" feliratú dossziéban, igaz, mindenféle rend nélkül, egymás mellé sorolva a már kiadott és a még közöletlen szövegeket. E vegyes halmazból egyrészt ki kellett szűrnünk mindazt, ami még ismeretlen, másrészt hozzávetőleges időrendbe kellett sorolnunk az így kiválasztott szövegeket. E munkánkhoz mindenekelőtt a gépiratok színei adták az első fogódzót. Abból indultunk ki, hogy az azonos színű, tehát az azonos másolópapírral készített szövegek nagyjából azonos időből származnak, s azért első lépésként a gépiratokat színek szerint csoportosítottuk. Az így kialakított csoportokon belül ezt követően kikerestük azokat a költeményeket, amelyek ismertek, s ennek következtében keletkezésük időpontja is nagyjából behatárolható. E lassú, de izgalmas nyomozómunka eredményeként az alábbi időrendet, illetve csoportosítást sikerült kialakítanunk: 1922-1923: az író első feldafingi vendégeskedése rokonainál - néhány fekete és egy halványlila írógépszalaggal leírt másolattal.