Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Előszó

1926 vége-1927 eleje: az emigrációból való visszatérést követően - zöldeskék betűkből álló, tulajdonképpen az Énekelnek és meghalnak számára előkészített szövegekkel. 1927- 1928: az előbbit közvetlenül felváltó lila szedésű lapok (az előbbi csoporthoz kapcsolódó folyamatosságukat - egy zöldeskék verssoron elvégzett lila javítás támasztja alá). 1928- 1928: indigókék másolatok, amelyeket tematikájuk fog össze. 1930: fekete és lila betüjü szedések (bemutatásukra még visszatérünk). 1931-töl: fekete másolópapírral készült gépelések. E csoportokon belül az időrend további pontosításához a betűtípusok adtak további segítséget. Ezekben az években Dérynék nem volt saját írógépe. Számos pályatársához hasonlóan ö is az erre szakosodott kölcsönzőirodák szolgálatait vette igénybe. (S hogy egy anekdotikus részlettel is színesítsük e felvezetést: mint az 1942-ben megjelent A selyempongyola című ponyvájában olvasható - nem ritka pénz-zavaraiban attól sem riadt vissza, hogy a kölcsönvett írógépet néhány napra zálogba helyezze.) „Jobb" időkben - s főleg igényesebb munkái esetében viszont már a Szegő lányok - Szegő Piri és Szegő Juci, utóbbi Németh Andor felesége - irodájában gépeltetett. Ezek a körülmények magyarázzák azt a - mai szemnek oly tarka - sokféleséget, amely a gépiratok írásképeiben tapasztalhatunk: hiányzó betűk, hiányzó ékezetek, eltorzult betűformák, - mindehhez hozzátéve még a betűk különböző nagyságát és alakját. Kötetünk második felének időrendjét a fent részletezett színek és az azokon belül előforduló betühasználat alapján alakítottuk ki, ezen belül is kiemelve egy jól kivehető egységet 1930 és 1931 fordulóján. A meglehetősen terjedelmes egységre az azonos minőségű papír hívta fel a figyelmet, továbbá az, hogy a rajta készült másolaton mindvégig hiányzik az „á" és „é" betű, s hogy ennek következtében a szerző minden egyes alkalommal gondosan pótolta a hiányzó ékezeteket. Az egybetartozást nem kérdőjelezhette meg a csoporton belül tapasztalható kétféle szín sem: amely egy fekete és egy lila másolópapír használatáról árulkodott. Ez viszont azt valószínűsíti, hogy nem maga az író. hanem egy iroda készíthette a másolatokat, ahol a sok munka következtében gyakran használódtak el a másolópapírok, s így könnyen elképzelhető, hogy a soros váltásnál új színhez nyúltak. Végül fontos körülmény még, hogy e leiratokon - az ékezeteken kívül - semmilyen szerzői javítást nem találtunk: tisztázatok tehát, amelyek azt sugallják, nyomdai szedéshez készültek. (Feltételezésünket az is alátámasztja, hogy némelyikük mellé odahelyezhetjük korábbi, számos javítást tartalmazó gépiratos előzményüket.) A Déry-hagyaték egy másik övezetében, a 70. egységben, amely foként dokumentumokat tartalmaz, az 1945 előtti kiadói szerződések között találtunk