Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Elbeszélések

Vad hahota, rikoltozás zúgott át a termen. Félrelöktem az előttem állót és remegő térdekkel előreléptem. Bora Gábris megtorpant, eleresztette Kriskát, odaállt Szűcs elé. Szája mozgását kivettem, de nem hallottam, hogy mit mondott. Szűcs hátraugrott és öklét felemelve ordított, rekedt hangja átcsapott a lármán: - Szajha a szeretőd... a drágalátos Kriska... utolsó ... rongy ... én is akkor... Most odaértem. Zsíros haját fogta a kezem, a következő pillanatban vére arcomba, szemembe fröccsent, hátratántorodva a földre vágódott. Ott álltam mereven egy percig, azután lefogtak. Elterültem a földön, a piszkos mennyezetet figyeltem nyugodtam. Hátrakötötték a kezemet, valaki megrúgott. Ebben a pillanatban kitört rajtam az őrületes düh. Egy arc hajolt felém, erőlködve felemelkedtem s teljes erőmből beléköptem. Ide-oda rángatództam a padlón, ruhám darabokra szakadt. Meztelen testemen éreztem a deszkákat, súlyos csizmák vágódtak testembe. Ájulásból ébredtem egy vaksötét helyen. Arcomra rászáradt a vér. Hirtelen felültem, a kötél engedett, kezeim kiszabaduitan lassan elörecsúsztak. Zűrzavaros lárma hallatszott át a deszkafalon. Fejem forró volt, de tiszta, csak halántékom lüktetett lázasan. A revolvert kilopták a zsebemből. - Elég egy kés is ... (két) puszta kezem is. De hirtelen felordítottam a rémülettől. Egy kép jelent meg előttem: Kriska meztelenül fekszik szobámban, nyakában (egy) hosszú kés, két keze imádságra összekulcsolva, dadogva, rimánkodó szemmel néz rám. Lépések hangzottak a deszkafal mögött, majd átcsapott a jegyző zsíros hangja: - Csak hadd maradjon ott... nem árt neki... reggelre majd kiszabadítjuk. Becsapódott mögöttük az ajtó. Felálltam és vad nekifutással a deszkáknak feszültem. Recsegve törtek el. Egy keskeny, sötét folyosón áttapogatódzva, kijutottam a szabadba. - Szabad ég ... az ég, ... hogy mosolyognak a csillagok ... hahaha ... hisz Kriska ártatlan ... szegény Kriska ... öt nem ölöm meg, ... de nem ölök meg senkit se. Csak Istennek kívánok majd: - Jó napot, ... szerencsés jó napot, emberek! A házak mögött bandukoltam lassan, lakásom felé. Tiszta volt az ég, felhőtlen, de erős déli szél fújt. Esőtől nem feltem. A korcsma nyitott ablakából kicsapott a duhaj lárma. Az erős szél megropogtatta a fákat.