Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Elbeszélések

- Mi közöm Kriskához? ... Vesztébe táncol már... kés hegye várja. Nem ... nem ... virradatra elutazom ... elutazom ... édesanyámhoz ... csend! Mi közöm hozzá? Visítoztak a hegedűk, a forróság szinte tűrhetetlen volt már, megint elhatároztam, hogy elmegyek. A báránybőrsipkás előttem ide-oda mozgolódott, úgy, hogy fel kellett állnom, hogy legalább vállán keresztül láthassak valamit. Kriska táncosa hirtelen félreállt... - De miért figyeltem folyton csak Kriskát ... mikor itt annyi a szép lány ... mi közöm hozzá ... igen, holnap elutazom. Két legény is odaugrott egyszerre eléje. Bora Gábris félrelökte a másikat s magasra emelve Kriskát. rikoltozva, vad ugrásokkal táncba kezdett. Szűcs megbotlott s elvágódott, óriási hahota, ordítozás követte bukását. Én is nevettem. Mert igen furcsának néztem, hogy Szűcs ... épp Szűcs vágódott el. A nagy melegtől kissé rosszul lettem, forgott velem a világ. Meg kellett kapaszkodnom a szekrénybe. Megkértem az előttem álló legényt, hogy hozzon egy pohár vizet. De gyenge volt a hangom, úgy látszik, nem hallotta meg. Valaki egy borosüveget vágott az egyik ablakhoz, hogy az csörömpölve tört össze. A lárma kissé elült. Bora Gábris szorosan magához ölelve tartotta Kriskát. Szemérmetlen mozdulatokkal emelgette szoknyáját. Vagy a tánc röpítette fel? Lotyó, cseléd, paraszt! Elfordultam. Láttam én már különbet is. - Miért is utaznék már el, hisz még nem telt le a szabadságom. Mert Kriska véletlenül ebben a faluban lakik ... attól én még itt maradhatok ... mi közöm hozzá? - Uram Istenem, adj eröt! Szűcs most elfordult a pléh-asztaltól, ahol eddig állt s egyfolytában ivott s lassan a terem közepére sétált, a táncolók elé. Hirtelen megharsant rekedtes, rikoltozó hangja, bokáit összeverdesve, derékra támaszkodott kézzel egymagában lassú táncba kezdett s énekelte: Száz levele a rózsának, haj, Ugyanannyi szeretője Mamlasz Gábris babájának, haj. Megállt s aztán újra kezdte: Szegény feje nem látja, pedig a vak ló is látja, zsidót ölel a párja.