Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Elbeszélések

- Elutazunk ... elutazunk ... hiszen most már mindegy - hajtogattam érzéketlenül, fásultan s félálomba merülve úgy tetszett, hogy ismét Kriska hangos, egészséges nevetését hallom. Reggelre kelve becsomagoltam. Ugyan még csak négy-öt nap múlva utazhatunk el, de jól esett látnom a bezárt kuffereket, az üres szekrényeket. Nagyon untam már a szük, kényelmetlen szobát s a fűrésztelep örökös vihorászó, zúgó lármája is fejfájdítóan idegesített. Négy-öt nap még s boldog nyugalom, béke veszi kezdetét. Én Istenem ... könyörögve kérlek ... engedd meg, hogy zavartalanul múljék c rövidke idő ... hiszen csak négy-öt napról van szó, ... hogy ne történjék semmi és azután menekülünk ... azután már én gondoskodom ... de most vigyázz ... négy-öt napig te vigyázz Kriskára! Délben találkoztam vele. A pénztárosék kertje körül ólálkodtam s vigyáztam. Mellém szökött egy pillanatra, mosogató ronggyal kezében. - Utazunk ... ugye, Kriska? - kérdeztem tőle szívszorongva. - Persze, hogy utazunk, de csak egy-két nappal odébb, mert nincs még új lány s elébb nem ereszt a nagysága. - Menjen már ... ne türelmetlenkedjék - fakadt ki félénk kérlelésemre s otthagyott. Oly furcsán idegen volt viselkedése. De nappali találkozásainkkor mindig valahogy másképp, bántóan idegenül viselkedett s ezért nem is szívesen találkoztam vele a megbeszélt időn kívül. - Tehát elhalasztja az utazást - gondoltam kétségbeesve. Ott maradtam a pénztáros háza közelében, egész délutánomat ott töltöttem, a konyha felé hallgatódzva feküdtem a fűben. Vidám hangokat, nevetést, gyereklármát hozott felém a szél, férfihangot is gyakran hallottam. De nem keltem fel egyszer sem, önérzetem tiltotta. Csak egyszer ugrottam fel rémülten ... Kriska hosszú visítására. Nem ijedt visitas volt az, inkább tréfásnak hangzott. Felugrottam, de ott maradtam helyemen. A viháncolás elhallgatott. Egymásra szorítottam fogamat s újra leültem a fűbe. - Hisz elutazunk ... négy-öt nap ... nem! ... Mondjuk csak egy hét ... s elutazunk. Nyugtalanított, hogy a kert felől minden hang elhalt. Nagy csend borította a vidéket, csak a fürész egyforma, tompa lármája hallatszott meszsziről. Estefelé lépése zavartak fel, a vasúti bakter haladt át a kis tisztáson, amelyen feküdtem. S nemsokára a kert felöl ismét felhangzott Kriska beszéde, a gyerekek kiáltozó felelgetése.