Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Elbeszélések

Boldogan mosolyogva szemléltem, bár kedélye ily hamar megváltozásán önkénytelenül is elcsodálkoztam. Hisz alig egy órája, hogy halálraszánt kétségbeesésében görcsösen zokogott az ágyban. Felémfordult s aprózva, rámkacsintva énekelte: Ne nézz rózsám a szemembe. Meghalok nagy szégyenembe. - Jaj hát ne nézzen, ha mondom - kiabálta -, hát nem látja, hogy ruhátlan vagyok, még az inget is odahaza felejtettem ... hát minek néz akkor? Majd meghajtotta magát: Ez a legény sánta legény táncra bizony nem hívom én. Felkaptam, megforgattam a levegőben, úgy vittem az ágyra. Hajnalban ment el, a maroshévízi ruhák ott maradtak a szekrényben. III. A bikkesi erdőben sétálgattam. Vasárnap volt, az elébb kerültem el egy csapat kirándulót, telepi hivatalnokokat családostul, akik kiabálva, gyerekeikkel veszekedve törtettek keresztül az erdőn. Utáltam ezeket az embereket, ha csak messziről láttam őket, ha csak hangjukat hallottam, a hideg gyűlölettől libabőrzött (a) testem. Amióta a könyvelőt megütöttem, senkivel sem érintkeztem, nem beszéltem, senkit se láttam s napokig (nem beszéltem) szó nem hagyta el ajkamat, ha csak a cseléd nem kényszerített beszédre. Kriskával is, ha voltam, keveset beszélgettem. Ha telepi vagy falusi emberekkel találkoztam, messzire elkerültem őket, kényszerű (találkozásnál) találkozásoknál félrenéztem s nem (köszöntünk egymásnak) köszöntöttük egymást. Halálos ellenségemnek éreztem mindenkit kivétel nélkül, aki itt körülöttem élt s szinte megéreztem a mindenünnen felémszálló ellenséges indulatot. Magamra maradtam így teljesen, csak Kriska szeretett. A sötétzöld lev[ele]ken átszállingózott a lenyugvó nap aranysugara, hazafelé vettem utamat. Utóbbi időben gyakran beszéltem fennhangon magamban. Most is belecsendült az erdő mélységes csendjébe alvajáró, hangos beszédem. Kriskán gondolkodtam. Ha visszaemlékeztem ama szerelmétől vonagló, vallomásától lázas éjre, görcsös zokogására s e boldogan fájdalmas emlékemet összehasonlítottam