Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Elbeszélések

mostani viselkedésével, akkor furcsa, értelmetlen, gyötröen nyugtalanító érzelmek szálltak meg. Hiszen azt, hogy szeretett, biztosra vettem ... igen ... egész biztosra, abban egy pillanatig sem kételkedtem, mi volt hát akkor az, mi nyugalmamat bolygatta? Vak (bizodalommal) bizalommal voltam iránta, soha még csak eszembe se jutott, hogy akár csak gondolkodjak is afelől, nem csalhatna-e meg, nem csale meg, tudtam, hogy szeret s e tudat oly nyugodttá tett, hogy esténkint soha sem kérdeztem, mivel és hol töltötte napját. Egyetlenegyszer történt csak, hogy ... De alig, hogy megtettem, úgy clszégyelltem magam ... Tudniillik hajnalban lesbe álltam a pénztáros háza elé, de, amint mondtam, már egy percre rá megbántam és elmentem. Tudtam, hogy Kriska szeret és tudtam, dacára annak, hogy ő nem említette, hogy más férfival, legénnyel nem beszélget, nem kísérteti magát, mulatságba nem jár. Meglepett tehát, módfelett meglepett az a beszélgetés, amit akkor vasárnap, véletlenségből, tisztára véletlenségből meghallottam. A pénztáros kertje mögött haladtam (épp) cl. Kriska hangja ütötte meg fülemet s mindjárt utána egy lassú férfihang. Megálltam, kissé izgatott voltam. Sürü bokorsor húzódott el közöttünk, nem láthattak meg. Gondoltam ugyan, hogy tovább megyek, nemtelen dolognak vélve a hallgatódzást, de nem bírtam kíváncsiságommal. Nem féltékenységből tettem, hisz semmi okom nem volt rá, csak épp meg akartam tudni, hogy kivel beszélget Kriska. - Miért nem jöttél el, hisz vártalak az este? - hallottam a férfi türelmetlen suttogását. - Mert fáradt voltam, hisz megüzentem ... elhiheted ... Mihály! - Nem igaz az ... a zsidónál voltál ... ne is tagadd, mert megbánod te is, a vigéced is! Tovább nem hallottam, mert elindultam, hazamentem. A szőke Szűccsel beszélgetett. Kissé megzavart a beszélgetés. Hisz úgy tudtam akkor, hogy senki mással nem érintkezik, mire célzott tehát Szűcs, a tegnapi estét említvén? De hiszen semmi okom sem volt arra, hogy nyugtalankodjak, hisz kitűnt a beszélgetésből, hogy Kriska nem Szűccsel töltötte az estét, mondta, hogy odahaza volt, miért voltam tehát annyira izgatott. Igaz, én se láttam az este, nekem azt mondta, hogy a pénztárosoknál marad, sok a dolga! Akkor Szűcsnek hazudott! Hazudta, hogy fáradt volt s hogy azért nem jöhetett. - Vagy nekem hazudott? Istenem - hát miért tette volna? De hiszen nyilvánvalóan megígérte Szűcsnek, hogy eljön ... miért tette? Miért tette ezt? Vagy mindkettőnknek hazudott? Hisz ez is lehetséges!