Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Elbeszélések

sal nézett hátrafelé, kinyújtott karja arca előtt remegett. De már a következő pillanatban olyat rúgott belé az öreg, hogy elterülve, hörögve bukfencezett lefelé. A kazal túlsó oldalán két fekete alak emelkedett fel hirtelen s egymás derekát fogva, hosszú lépésekkel iramodtak a máglyák felé. Az öreg öklét rázva feléjük, szitkozódva rugdosta a lányt. - Hát ott meg ki bujkál? - ordított fel hirtelen s a kazal túlsó oldalára rohant. Görcs szállt torkomra, homály környékezte szememet. Az öreget félretaszítottam, egy kemény férfitorok fulladozott markomban. Nehezedett a test, félrevágtam. Az (öreg) őr átkozódva sikoltozó lánya után rohant. Előttem feküdt Kriska. Rávágódtam. Markom peckézte száját, lihegése szájamba forrott. Éles hasítással szakadt le ruhája testéről... II. Késő délelőtt keltem, kábult voltam, kiültem a tornácra a piros abroszos asztal mellé. Füttyszóra csúcsosodott a szám, de a hang torkomban akadt. Az abrosszal babráltam, szórakozott voltam. Nem igen tudtam, mihez kezdjek. Egyszer felálltam, hogy bemegyek a szobába és utána nézek valaminek, de mire megindultam, már elfeledkeztem (a) szándékomról és a szobába érve, magafelejtetten körülbámészkodtam, percekig állva egy helyütt. De a szoba még nem volt kitakarítva s így újból kimentem a forró napsütésben porzó utcára. A tornácra kiérve, megpillantottam a ház felé közeledő jegyzőt. Kiszaladtam az útra s ellenkező irányban, a falu felé siettem. Betértem a vegyeskereskedésbe, a segéd hangos „Mivel szolgálhatok?"-kal köszöntött. - No, mit is akartam? ... Ejnye már elfelejtettem ... hát... hát kérek ... mit lehet kapni? ... Igen-igen ... kérek két kiló lisztet. Hazacipeltem a lisztet s levágtam az asztalra, fehérre porzott tőle az egész szoba. Leültem. - Hát hogy is van ez most ... el kell-e nekem most utaznom? ... Vagy itt maradhatok ... illetve, hogy utazzak-e el holnap ... ugyan miért utaznék? ... De hisz nincs itt semmi keresnivalóm ... Kriska? Ebédidőt harangoztak, felcihelődtem s megindultam a kantin felé. Útközben utóiért a jegyző, belémkarolt s hosszasan beszélt, nem tudom miről. Végre elbúcsúzott, szívélyesen megrázva kezemet. - Tehát úgy látszik, nem haragszik rám,... de hát hol van akkor a kétszáz forintom, amit nyertem, miért nem adta vissza ... vagy megosztoztak rajta? Nem tudom.