Déry Tibor: Kék üvegfigurák. Elbeszélések 1920–1929. Versek 1916–1937 (Déry Archívum 2. Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Versek

a földet nem látni csak kúpalakú árnya kering lassan az űrben mint egy óramutató mindenki elolvashatja rajta (elmúlt) élete történetét de kevesen tudnak olvasni a gyilkosok is feléje nyújtják kezüket a föld a messze föld a holdemberek néha kijönnek üregeikből s idegenül feléjeugatnak hosszú üvegfogakkal testünk átlátszó hosszú hajunk aranyföld hosszú hajunkat kontyba fogjuk mert a holdállatok Ieöntenék nyállal vagy szaggatnák karmokkal szemünket hálóval halásszák a repülő pókok a csatornák fényáramaiban elsüllyedtek a szerelmesek (aHIDEG ARC előtt térdepelni! hornlokaJ^örül szálldosni! nedvtelen szenti^beereszkedni! testünket szájába gyöh^röszö[ni! a kráterekből súlytalanul szállnak fel akcH«lQSten törvénytekercseivel belsejükben a hold népe hangtalan kapkod feléjük, mély selrekkelláthatatlan testén néha egy őrült vagy egy bárány eléri s vijjogva elszánfajta) lenn a völgyekben (a pókok) a lepkék üldözik a véneket valaki fennakad egy szakadékban fehéren vérzik a vízesésekben láthatatlan lények élnek beleakaszkodnak lábikráinkba délen holdtejet nyalnak és gyűjtenek az imbolygó tömegek VÉGE: a meleg csillagjegye feltűnik az ég érzékeny hártyáján a gázok sűrűsödnek a láva kiszürkül felzúg a hajnal erdeje a hold becsukódik beláthatatlan seregekben ereszkednek vissza az éhenmaradtak a föld légkörébe (és felhangzik az első kakasszó) egy elkésett függve maradt a két réteg között lábai kilógnak mormog és meghal a nap arca előtt